Pécsett
kedden helyezik ismét örök nyugalomra Janus Pannoniusnak, a magyar
reneszánsz európai hírű költőjének, volt pécsi püspöknek feltételezett
földi maradványait. (Forrás: Népszabadság)

„Drága barátaim, ott ássátok nekem a sírt, hol/
Harmatgyöngyöktől csillog a zöld, s buja fű, / Dús lombú erdők, s a kies
rónák közepette, Hol nimfák járják ünnepi táncaikat” – írta Janus
Pannonius 1464-ben, amikor a haditáborban megbetegedett. Végső
nyughelyével kapcsolatos vágya azonban sohasem teljesült. Amikor
1472-ben, a Mátyás ellen szőtt összeesküvés egyik szervezőjeként, a
király bosszúja elől menekülve Medve várában meghalt, a zágrábi pálos
kolostorban temették el. Néhány év múlva exhumálták, s titokban egykori
püspökségének központjába, Pécsre vitték földi maradványait. Ott előbb a
Szent Bertalan templomban – a mai dzsámiban – helyezték ideiglenes
sírba, majd amikor Mátyás „megbocsátott” az egykor ellene
szervezkedőnek, nagy pompával ismét eltemették. A királyi, pompás
újratemetés helyét azonban nem tudjuk, csak egy rajz maradt meg róla
száz évvel későbbről, 1574-ből. Valószínűleg a mai székesegyház
altemploma lehetett a hely, a püspöki templom legősibb része. A síremlék
Pápai Páriz Ferenc szerint 1684-ben még megvolt, így feltételezhető,
hogy a város töröktől való visszafoglalása utáni fosztogatásokban
pusztulhatott el.

De a földi maradványok (talán) nem.
Azokat a Janus Pannoniusnak tulajdonított csontokat, amelyeket néhány
nap múlva, október 21-én a költő nagyságának kijáró tisztelettel
temetnek majd újra, 1991-ben Kárpáti Gábor régész az altemplom kőpadlója
alatt találta meg, hét másik korabeli sírral együtt. Többek közt
Szekcsői János baranyai főesperes kőlappal fedett sírja is ekkor bukkant
elő. Janus fölött nem volt kőlap, viszont az ölén keresztbe kulcsolt
keze alatt megtalálták II. Pál pápa egy ólompecsétjét. E pápa idején
(aki 1464-től 1471-ig uralkodott) Janus Pannonius volt Pécs püspöke
(1459-től haláláig), így tehát joggal feltételezhető, hogy e bullát az
egykor hozzá tartozott oklevéllel együtt az ő koporsójába helyezték.
Annál is inkább, mert Mátyás követeként 1465-ben járt is a pápánál, s
talán ekkor kaphatta a pecséttel ellátott, számára igen fontos iratot.
Említsük meg persze, hogy Janus (ki püspökként is reneszánszt költő
maradt), nemcsak tiszteletét tette az egyházfőnél, de gúnyverset is írt
Pál megválasztásakor azt firtatván, miért nem vizsgálják mostanában a
pápák heréjét mielőtt trónra kerülnek. S mint megjegyzi: Pál esetében
azért nem, mert férfi mivoltának már korábban tanújelét adta, volt
ugyanis egy lánya.

Kárpáti Gábor 1997-ben még azt
mondta egy konferencián: „nem bizonyíthatom, hogy az általam feltárt sír
Janusé volt. De állíthatom, hogy a halott Janus kortársa volt, aki az
egyházi hierarchiában magas helyet foglalt el, hiszen kitüntető helyre,
az altemplomban helyezték el.” Idén tavasszal, amikor az újratemetés
híre felröppent, már magabiztosan így nyilatkozott: ha a szóban forgó
csontváz nem Janusé, akkor egy hozzá száz százalékig hasonló emberé. Ami
gyakorlatilag azt jelenti, hogy számára most már kétségtelen: a
költő-püspököt találta meg 1991-ben.

Mi történt idő
közben? Mellékelt névjeggyel felérő bizonyosságot természetesen nem
szereztek azóta sem, de az például elmondható, hogy a Münchenben
elvégeztetett DNS-vizsgálat kimutatta a tuberkulózis egyértelmű nyomait a
csontokon. Azonosították tehát Janus egyik közismert, s verseiben is
többször megénekelt betegségét, a tüdőbajt. Ez tovább erősítette a
feltételezést az azonosságról. És a csontozatból következtethető
testalkat sem állt ellentétben a költőről fennmaradt emlékekkel, például
a Magtegna által festett, feltételezett Janus-alakkal. K. Zoffmann
Zsuzsa antropológiai vizsgálatai szerint egy 40-46 év körüli, magas
termetű, vékony férfi rejtőzött a 6. számú
sírban.

Ennyi elégnek tűnt ahhoz, hogy immár kellő
valószínűséggel lehessen kapcsolatba hozni a költőt a csontokkal. A
kutatók azonban ennél többet is kiolvastak a maradványokból. Olyasmiket,
amikről Janus nem szólt a verseiben. A csigolyák izületi gyulladását,
az enyhe gerincferdülést, a mellhártyagyulladást, a lábszárcsontokon
mutatkozó csonthártyagyulladást, s egészében a csontozat kezdődő
sorvadását, amit a patológiai vizsgálatokat végző Marcsik Antónia a
tuberkulózis hatásának vél.

Az újratemetés előtt a
maradványok Budapestet is megjárták: Kustár Ágnes, a Magyar
Természettudományi Múzeum Embertani Tárában készíti az
arcrekonstrukciót. Az ehhez  szükséges CT-méréseket Semmelweis
Egyetem Radiológiai klinikáján végezték el. A koponyáról műanyag másolat
is készült, arra építik majd fel a tudományosan kikövetkeztetett
arcvonásokat plasztilinből, vagyis gyurmából, szobrászi módszerrel,
Árpás Károly szobrászművész közreműködésével. A szakember szerint
férfias és nőies jellegzetességek is mutatkoznak a koponyán. Nőies a
homlok domborultsága, feminin jellegzetességek a falcsonti és a
homlokcsonti dudorok mértéke, finom az állkapocs csont teste, viszont
férfias a szemöldökív és az állcsúcs. Nem mutatkoztak az öregkori
elváltozások jelei. Fogai közül életében csak egyet veszített el.
Pillantást vetve a testcsontokra is, a szakavatott szem az izomtapadások
helyéből azt állapítja meg, hogy normális, férfias izomzatú ember
lehetett, akárki is volt a vizsgált személy.

Az
arcrekonstrukció csak december körül lesz kész. Eközben dr. Magyar
Lóránt igazságügyi orvosszakértő a rendőrségnél használt
szuperimpozíciós módszerrel a koponya fényképét összehasonlítja a
feltételezhetően a költőt ábrázoló
Mantegna-portréval.

 A középkori ábrázolást
Rétfalvi Sándor szobrász, az újonnan elkészült síremlék alkotója nem
vette viszont figyelembe. Mint elmondta, a sírkőre helyezett, bronzból
készült Janus Pannonius-porté egy 1972-ben készült sorozatának része
volt. Egy idealizált, ifjú arc, jelképes püspöksüveggel, melynek elő- és
hátoldalán is egy-egy idézet olvasható. „János volt a nevem, Janus
lettem, amint a Múzsa megkoszorúzta fejem”, áll elől, hátul pedig a
„Híres régi poéták” kezdetű epigramma található. A sírt egyébként az
altemplom falában alakítják majd ki, a székesegyházat a 19. század végén
újjáépíttető Dulánszky Nándor püspök nyughelye mellett. Feliratát annak
a bizonyos 1574-es ábrázolásnak a mintájára véste kőbe a szobrász.
Janus Pannonius maga fogalmazta, latin sírverse ez: „Itt nyugszik Janus,
kivel ősi Dunánkhoz először / Jöttek a szent Helikon zöldkoszorús
szüzei. /Ezt a dicsőséget, ó, hagyd meg a holtnak, Irigység;
/Rosszakarat, kíméld hűlt porait legalább.” A táblát körülvevő
díszítmények azonban eltérnek az eredetitől. Alsó pereméről carrarai
márványból faragott drapéria omlik alá, s terül szét kissé a padlón. A
tábla fölső peremére pedig a már említett bronz szoborfő helyeztetett
el.

A koporsó alig hatvan centiméter, bükkfából készült, s
ezüstösen csillogó horganyzott rézlemezzel borították. Fedelének peremén
reneszánsz ornamentika fut körbe, melynek motívumait a pécsi
Klimó-könyvtárban található korabeli könyvek kötéséről másolták. Ebben
pihennek majd a költőnek tulajdonított csontmaradványok. A „perdöntő”
bizonyíték, a bulla nem kerül vissza a koporsóba, az ónpestis nyomaitól
megtisztítva, savmentes papírba burkolva őrzik a Janus Pannonius Múzeum
régészeti tárában, de a ravatal és a temetés két napján megtekinthető
lesz a múzeum alkalmi kiállításán, tudtuk meg Nagy Erzsébettől, a
régészeti osztály vezetőjétől.

Pécsett méltó tiszteletadással helyezik immár talán
valóban végső nyugalomra a magyar reneszánsz nagy költőjének, a pécsi
egyházmegye 26. püspökének valószínűsített földi maradványait. Hétfőn
délután fél négytől másnap délután 3 óráig, a gyászszertartás kezdetéig a
székesegyházban felállított ravatalnál nyilváníthatják tiszteletüket
Janus Pannonius előtt az érdeklődők. Kedden konferenciát rendeznek
emlékére, vele kapcsolatos kiállítások nyílnak, az egyházmegye kiadja a
költő 1518-ban megjelent verseskötetének reprintjét, valamint egy
életéről és sírjának megtalálásáról szóló ismeretterjesztő füzetet. A
legszebb gesztus talán mégis a híres versét idéző mandulafa ültetés
lesz. Az első három emlékfát hétfőn egyházi és közjogi méltóságok
plántálják el a Püspökkertben, az északi várfal mentén és a havi-hegyi
kápolnánál, további ötszáz mandulafát pedig arra jelentkezők ültethetnek
el bárhol a városban.