Életének 95. évében elhunyt Kosáry Domokos Széchenyi-nagydíjas történész. (Forrás: Múlt-kor)

Kosáry Domokos 1913. július 31-én született a mai Szlovákia területén található Selmecbányán. Eötvös-kollégista volt, majd külföldi tanulmányutakat tett, 1936-ban szerzett doktorátust, majd kortársai nagy többségétől eltérően nem a „baráti” Németországba igyekezett, hanem Franciaországba és Angliába. A választás lehetett szakmai természetű, mivel három évvel Hitler hatalomátvételét követően Németországban már az egész szellemi élet gleichschaltolt volt, de ez a szakmai szempont egyszersmind magába foglalta az egész rendszer elítélését – méltatta 90. születésnapján a történészt Ormos Mária. 1937-1950-ig az Eötvös Kollégium tanáraként dolgozott, majd a Budapesti Tudományegyetem professzora lett.

Utóbb mind világosabban megmutatkozott, hogy a fiatal történész „nincs jóban” kora hazai és európai történelmi meghatározóival, és a nemzetiszocialista Németországhoz való magyar igazodást is veszedelmesnek tartja. 1940-ben a miniszterelnök, Teleki Pál kérésére angliai és amerikai útja során a magyar politika ottani megítéléséről tájékozódott, valamint arról is, hogy angol-amerikai vezető körökben miként ítélik meg Magyarország jövőjét. Misszióját teljesítve Telekinek arról számolt be, hogy mérvadó személyiségek kizártnak tartják a német győzelmet, és a magyarokat arra intik, legyenek erre figyelemmel.

Kollégiumi tanári állása mellett az újonnan, és részben éppen általa szervezett Teleki Pál Intézet keretébe tartozó Magyar Történettudományi Intézet igazgatóhelyettese lett (1941), majd főszerkesztőként a Revue d’Histoire Comparé élén állt (1943-1949), illetve a háború után a budapesti egyetemen tanszékvezető tanárként működhetett (1946-1949). Hamarosan egymást követték a kemény összecsapások a „marxista-leninista” alapokon álló történetírás politikai hatalommal is rendelkező korifeusaival, élükön Andics Erzsébettel, és ebből a szellemi párbajból Kosáry nem kerülhetett ki győztesen: 1949 végén az egyetemi történészi munkából menesztették. 1954-1957-ig az Agrártudományi Egyetem Központi Könyvtárának igazgatója volt.

1957-ben az 56-os forradalomban vállalt szerepe miatt letartóztatták, 1960-ban amnesztiával szabadult. 1960 és 1968 között a Pest Megyei Levéltár, majd 1968-tól 1989-ig az MTA Történettudományi Intézetének munkatársaként, tudományos tanácsadójaként dolgozott. A tudós 1982-ben lett az MTA levelező, 1985-ban pedig rendes tagja. Kutatási területe a 18-19. század magyar történelme volt. Kosáry Domokos 1990 és 1996 között töltötte be az MTA elnöki tisztségét; emellett számos külföldi tudományos akadémia is tagjává választotta. Elnöke volt a Magyar Külügyi Társaságnak, 2000-től a Magyar Történelmi Társulatnak.

A tudós munkásságát számos kitüntetéssel – Állami Díjjal (1988), Széchenyi-nagydíjjal (1995), a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány fődíjával (1997), Akadémiai Aranyéremmel (1997), Hazám-díjjal (2001), Pro Humanitate díjjal (2003), Nagy Imre-érdemrenddel (2003), Prima Primissima Díjjal (2004), Széchenyi-aranyéremmel (2006), Radnóti Miklós-díjjal (2007) – ismerték el. A két ország történészi kapcsolatainak elmélyítése érdekében kifejtett tevékenységéért 1997-ben megkapta a Szlovák Tudományos Akadémia aranyérmét.

A teljes cikk a Múlt-koron