Az
amerikai nemzeti parkokat felügyelő National Park Service (NPS) komoly
anyagi problémákkal küzd, ezért egy nemrég felállított szenátusi
vizsgálóbizottság képtelen ötlettel állt elő: pénzzé tennék a 15
legnagyobb nemzeti parkot, hogy azok árából talpra állítsák a
szervezetet.
(Forrás: Múlt-kor)

Képzeljük el a következő hirdetéseket:

A Grand Canyon nagysága – a Gucci jóvoltából.

Tökéletes tisztaság, káprázatos ragyogás – Kosciuszko Nemzeti
Emlékmű.
A McKinley hegység házhoz jön – a McDonald’s
jóvoltából.

Theodore Roosevelt, a természetvédő amerikai elnök emlékműve
hamarosan a Potomac Nemzeti Park fái helyett egy bevásárlóközpont és
egy luxus apartman ölelésében találhatja magát. Mindez egy szempillantás
alatt valósággá is válhat, ha az amerikai nemzeti parkok
költségvetésének stabilizálására született új republikánus javaslat
életbe lép.

Richard Pombo 260
oldalas dolgozatban fejti ki a természetvédők körében döbbenettel
fogadott javaslatait. Elképzelései szerint úgy juttatnák 2,4 milliárd
dolláros megtakarításhoz a kormányzatot, hogy áruba bocsátanák a 15
legnagyobb nemzeti parkot.

A parkok
területén számos történelmi emlékhely magánkézbe kerülne –
figyelmeztetnek a szakértők. Eladnák például a kaliforniai Danville
Eugene O’Neill Nemzeti Történeti Emlékhelyét; a pennsylvaniai
Kosciuszko Nemzeti Emlékművet; az arizonai Fort Bowie Nemzeti Történeti
Emlékhelyet; a washingtoni Mary McLeod Bethune Tanácsházat; és a
marylandi Thomas Stone Nemzeti Történeti Emlékhelyet.

Szintén elárvereznék a kisebb és kevesebb látogatót
vonzó alaszkai területeket, amelyek iránt régóta érdeklődnek olajipari
cégek.

Ha Pombo álma teljesülne,
akkor az NPS által felügyelt földterület csupán 23 százalékkal
csökkenne, ám a kormányzat több mint 2 milliárd dollárt takaríthatna meg
a következő évek során.

Pombo
azonban más javaslatokkal is előállt: szerinte könnyű bevételt
jelentenének a nemzeti parkok egyes létesítményei is, amelyeket
reklámokkal látnának el, illetve áruba bocsátanák egyes helyek
elnevezését is. Hirdetés kerülhetne a nemzeti parkok járműveire,
térképeire, útikönyveire is, illetve táblák kerülhetnek a parkban járó
buszokra és teherautókra – azaz minden létező felületet
kihasználnának.

Pombo magát az
ügyben csak a „párbeszéd kezdeményezőjének” nevezte, ugyanakkor
személyesen nem volt hajlandó válaszolni a sajtó kérdéseire. Az általa
képviselt bizottság rögtön finomított Pombo ötletrohamán: nyilatkozatuk
szerint a képviselő „nem gondolta komolyan” a parkokat eladását, ez
mindössze csak egy volt a sok ötlet közül.

Az NPS által koordinált szervezetek felháborodottan
reagáltak az ötletekre, és elsősorban a reklámozási elképzelések
megvalósításától félnek. Republikánusok környezetvédők figyelmeztetnek a
Bush-kormányzat környezetvédelmi politikájának hiányára, amely sokak
számára előrevetíti, hogy a nemzeti parkokból könnyen a fogyasztói
társadalom karneváljainak helyszíne válhat, tönkretéve a
felbecsülhetetlen értékű természeti és kulturális
örökséget.

Pombo ellenfelei viszont
abban reménykednek, hogy a tervből nem lesz semmi: reményeik szerint a
2006-os választásokon a képviselő könnyen belebukhat az ötletrohamba.