Sztálin kommunizmusa az összpontosított kegyetlenség korszaka volt – ez a kijelentés azon a konferencián hangzott el, amelyet a sztálinizmus rémtetteiről és a kommunista diktatúrákról rendeztek a Terror Házában. Becslések szerint ez az eszme s a Sztálin által ˝kidolgozott˝ gyakorlata százmillió életet követelt. Sokan mégis a humanizmus folytatásának tekintik. (Magyar Hírlap, Sinkovics Ferenc)

Amerikában Sztálin volt az év embere. A nyugat csak távolról figyelte, mi történik a kiterjedt szovjet birodalomban. Nem is szabadult meg romantikus marxizmusától

Sohasem tudhatunk eleget a kommunizmusról és a nevében született rendszerek, például a sztálinizmus rémtetteiről, történelemre, gazdaságra, valamint az emberi lélekre és a társadalmak moráljára gyakorolt hatásáról. E gondolat jegyében rendezett tanácskozást nemrég a Terror Háza Múzeum, a Kommunizmuskutató Intézet és a Konrad Adenauer Stiftung, Sztálin halálának hatvanadik évfordulójához kötve. Az élet majd minden területét átfogta a kétnapos konferencia, egyfajta élő mementóként emlékeztetve a 20. századi diktatúrák véres ámokfutására.

Sztálin kommunizmusa az összpontosított kegyetlenség korszaka volt, és mint ilyen, egyedi a történelemben. Ezzel a felütéssel nyitotta meg a konferenciát Tallai Gábor a múzeum igazgatója, mintegy meghatározva a tanácskozás alaphangját. Ezen a csapásvonalon haladt Schmidt Mária, a múzeum főigazgatója is, aki bevezetőjében leszögezte, hamis kétosztatúság jött létre a második világháború után a totalitárius rendszerekkel kapcsolatosan. Egy gondolkodásmód, amely csak a fasiszta és antifasiszta ellentétpárban látja, és láttatja a világot, noha Schmidt Mária szerint Lenin és Sztálin példája nélkül Hitler sem jelent volna meg a történelem színpadán. A két nagy totalitárius eszme ugyanazt a célt tűzte maga elé: a régi rendszer (a polgári rendszerek és a polgári értékrend – a szerk.) lerombolását. Schmidt szerint hamis az is, ahogy a napjainkban divatos felfogás, vagyis a ˝politikai korrektség˝ a fasizmust és a nemzeti szocializmust jobboldali, a kommunizmust pedig baloldali eszmerendszerként és politikai gyakorlatként emlegeti, s helyből elutasítja e rendszerek tudományos összehasonlítását.

Schmidt Mária úgy vélte, ennek hátterében az áll, hogy a marxizmus erős hatást gyakorolt a nyugati értelmiségre, már a második világháború előtt és alatt is. Ennek egyik legkézzelfoghatóbb jele volt, hogy bár a nyugati vezető körök tudtak az NKVD 1940-es katyńi vérengzéséről, a Time amerikai magazin 1939 után 1942-ben másodszor is az év emberének választotta Sztálint. A főigazgató szerint a sztálinizmus Nyugaton vallás lett, Kelet- Európában viszont véres politikai gyakorlat. Schmidt Mária azt mondta, meglepő módon azért is rázta meg a Nyugatot a kelet-európai országok rendszerváltása, mert innen kezdve szembe kell néznie a saját illúzióival. Csakhogy ez a Nyugat a szembenézés helyett ragaszkodik régi, romantikus marxizmusfelfogásához. A mi életünket, azaz a kelet-európai népek életét, vagyis a kommunizmus rideg valóságát csupán érdekes kísérletnek tartja. Schmidt Mária úgy látta, hogy mindez manapság a magyarországi tiltott jelképek ügye kapcsán csúcsosodott ki leginkább.

Halál a Honi Hadseregre

A főigazgató szavaihoz leginkább a neves francia kommunizmuskutató, Alain De Benoist előadását lehetne kapcsolni. Ennek egyik legérdekesebb részletében arról beszélt a történész, miként érvelnek nyugati értelmiségi körök a kommunizmus és a nácizmus összehasonlítása ellen. Szerintük a nácizmus eleve a gyűlöletre épült, a kommunizmus viszont a klasszikus humanizmus folytatása. Bűneit csak a történelmi körülmények torzulásai miatt követte el. De Benoist szerint mindkét eszme megalkotta a maga ellenségképét: a nácizmus faji, a kommunizmus viszont osztályalapon tette ezt. Ugyanazt a kategóriát képviselte mindkét eszmevilág s az ezek nyomán született politikai gyakorlat. Nem lehet a kommunizmus bűneit a nácizmus bűneivel mentegetni. Nincs különbség, áldozataik is összeadódnak.

Raphael Vago izraeli kutató egy régi kérdésre igyekezett választ adni amikor azt mondta: igen, a sztálini rendszer antiszemita volt. Vago elmondta, Sztálin a halálát megelőző időszakban arra készült, hogy a Távol-Keletre deportálja a szovjetunióbeli zsidóságot. Ennek előjátékaként 1948 és 1952 között több szovjetunióbeli cionista vezetőt is kivégeztetett. A kutató értelmezése szerint olyan folyamat vette kezdetét ezzel, amely, ha nem következik be Sztálin halála 1953-ban, beláthatatlan következményekkel járt volna a zsidókra nézve. Vago előadásának végén egyszerűen csak antiszemita gyilkosnak nevezte a Generalisszimuszt.

Az amerikai Anne Applebaum interneten keresztül szólt a konferenciához a tengerentúlról. Hosszú beszédének egyik legérdekesebb eleme az volt, amely szerint Sztálin abszolút tervszerűen építette a szovjet birodalmat. A Vörös Hadsereg eleve hosszú listákkal érkezett egy-egy országba a előnyomulása során. E listákon a félreállítandó polgári politikusok, közéleti személyiségek neve szerepeltek. Lengyelországban például elsősorban az Armia Krajowa, vagyis a Honi Hadsereg tagjainak neve. A Honi Hadsereg súlyos véráldozatokat hozott a nácik elleni harcban, így a Szovjetunió szövetségesének számított. Elvben. De csak elvben, mert Sztálin tudta: az Armia Krajowa tagjai a szabad Lengyelországra esküdtek, és nem a szovjet birodalomra. Ez lett a vesztük. Applebaum szerint egy szűk elit irányította ezt a birodalmat, méghozzá a legkeményebb parancsuralmi eszközökkel. És ez alapvetően a Sztálin halála utáni években, évtizedekben sem változott. Anne Applebaum egyébként mindenekelőtt Gulag-specialistának számít. Könyvet is írt a Gulag táborairól. Úgy vélte, hogy a táborokban uralkodó viszonyokat csak a második világháború legborzalmasabb epizódjaihoz lehet hasonlítani. 

Aratási szabadság

Borzalmakról beszélt Szőcs Géza író, költő, volt kulturális államtitkár is előadásában. Felsorolta Sztálin rokonait, s kiderült, hogy így vagy úgy, börtön, kivégzés, munkatábor, de mindegyikük a terror áldozata lett. Szőcs Géza szerint részeges apjának dúvad őrjöngései, a folyamatos családi veszekedések és verekedések tették annyira agresszívvá a még gyerek Joszifot. Szőcs Géza leszögezte, Sztálin, illetve az általa gyeplőn tartott kommunista vezetés több kárt okozott a Szovjetunió népeinek, mint a német megszállás. 

Szó volt a sztálinizmus hatásáról és a sztálinista politikai stílus terjedéséről is. Például épp Rákosiék kapcsán. Horváth Miklós történész szerint a Moszkvából hazatért hírhedt négyes fogat a sztálini modellt követte. Például arra ÁVO-ra, majd ÁVH-ra támaszkodva, amely 1952-53-ban állt a hatalma csúcsán, senkitől sem ellenőrizve és korlátozva. Az 1952-es esztendőben már 1,2 millió ember adatai szerepeltek a szervezet nyilvántartásában.

Minden harmadik magyar lakos ellen kezdtek valamilyen eljárást a kommunista erőszakszervezetek és igazságügyi szervek. Az ötvenes évek elején az őrizetbe vett személyek kilencven százaléka politikai fogoly volt, s csupán tíz százalékuk került köztörvényes bűncselekmények miatt lakat alá. Ehhez a témakörhöz csatlakozott Varga Zsuzsanna történész előadása is, aki a parasztság és mindenekelőtt a kulákság brutális megrendszabályozásáról beszélt, mint olyan ámokfutásról, amelynek következtében rövid idő alatt hamarosan másfél millió hold termőföld maradt megműveletlenül hazánkban. A szándékos ˝falurombolás˝ mellett ebben persze szerepe volt annak az elszívó hatásnak is, amelyet az erőszakos iparosítás, a nehézipar s ezen belül is a hadiipar felfuttatása jelentett Stark Antal előadása szerint. Varga Zsuzsanna hozzátette, másfél millió holdnyi termőföld, még a második világháború zűrzavaros és véres viszonyai között sem maradt bevetetlenül idehaza. Előfordult, hogy nyáron, az aratási munkák idejére hazaengedték a börtönben ülő, tekintélyes számú parasztembert, majd őszre megint visszavitték őket.

Az ötvenes évek elejétől megindult a magyar társadalom militarizálása is, mondta el felszólalásában Markó György történész. A rendszer mindenkit valamilyen egyenruhába akart bújtatni, s mindenkit valamilyen kvázi katonai formáció keretén belül akart ellenőrzése alatt tartani. A fegyveres erők, fegyveres testületek ekkor telepedtek rá a sportéletre is, így lett a Kispestből Bp. Honvéd, az UTE-ból Újpesti Dózsa, a rendőrség csapata, az MTK-ból pedig Bp. Bástya, vagyis az ÁVH klubja. 

Körbe és körbe a Földön

Ugyancsak az ellenőrzés, a politikai kontroll, valamint a nevelésnek és oktatásnak csúfolt direkt politikai propaganda jellemezte az iskolák világát az ötvenes években, mondta Miklósi László neveléstudományi kutató, a Történelemtanárok Egyletének elnöke. A rendszer irányítói nyíltan kimondták, a történelemoktatás legyen az ideológiai nevelés legfőbb eszköze. És azok az iskolák, akik ebben jól teljesítettek, megkaphatták a Rákosi- vándorzászlót! Ha már nevelés, a sztálinizmus a kultúrát is a nevelés, méghozzá a politikai nevelés legfontosabb fegyverének tartotta. Egyrészt ismert, hogy a filmtől kezdve az irodalmon át a zenéig személyes cenzúrát, Makk Károly filmrendező szerint ˝jóindulatú, atyai felügyeletet˝ gyakorolt minden művészeti ágban. Mint utóbb kiderült, hosszú passzusokat írt bele például Solohov Csendes Donjába. A zeneszerző Sosztakovics pedig összeállított otthon egy csomagot, fogkefével, szappannal s miegyébbel a váratlan helyzetekre. Hátha formalistának találtatik valamelyik vonósnégyese. Hogyan csapódott le mindez a háború utáni Magyarországon? Makk Károly filmrendező elmondta, Magyarország európai szintű filmgyártással rendelkezett, de a háború után egyszer csak megjelent hazánkban Vszevolod Pudovkin szovjet rendező, mint a filmgyártás szovjet tanácsadója. Ehhez nem kell kommentár… 

Ki volt tulajdonképpen Sztálin?

Az egész konferencián végighúzódott ez a kérdés. Karol Sauerland lengyel kutató például arról beszélt, hogy Sztálin közvetlenül 1917 után még bírálta Lenin durva terrorját, úgy gondolta, hogy csak a néppel és a többi párttal egyeztetve lehet előre vinni a kommunizmus ügyét. Hans Jürgen Küsters, német történész és politológus viszont Adenauer kancellárt idézte, aki azt mondta: Sztálin világuralomra tör a marxizmusból, pánszlávizmusból és bolsevizmusból ös.- szegyúrt rendszerével. Küsters szerint egyébként Adenauer őszintén hitte, cirka öt éven belül összeomlik Sztálin birodalma. Kellett hozzá negyven év. Ezalatt szelleme és eszméje többször körbeutazta a Földet, véres nyomokat és százmillió halottat hagyva maga után.

˝Dicsőség Sztálinnak, a kommunizmus legnagyobb építőjének.˝ Ez a mondat állt a korabeli szovjet plakát alatt. Ki mert volna valami mást írni?!