Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára 2011 februárjában előadássorozatot indított, amelynek keretében az intézményben folyó tudományos kutatást és iratfeldolgozást mutatjuk be. Szívesen látjuk az érdeklődőket minden hónap második csütörtök délutánján előadásainkon és az azt követő beszélgetéseken.

A következő előadásra 2015. május 14-én 15 órakor az ÁBTL aulájában kerül sor (Budapest, VI. ker. Eötvös utca 7.)

Előadó: Takács Tibor

Az előadás címe:
Mi? Mennyi?
Az állambiztonsági ügynökhálózat fogalma, létszáma és összetétele, 1957–1989

Ügynök. Besúgó. Vamzer. Tégla. Spicli. Kém. Áruló. Spion. Informátor. Az államszocialista diktatúra titkosrendőrsége kapcsán rendre felbukkanó kifejezések, amelyek ugyanarra a dologra vonatkoznak: az állambiztonság munkáját szervezetszerű titkos együttműködés keretében segítő személyekre. E kifejezések többségéhez negatív jelentésárnyalatok kötődnek, jelezve, hogy a téma megközelítésében a moralizáló szemlélet uralkodik. Ez tulajdonképpen érthető is, ám nem szükségszerű, főleg a tudományos diskurzusban nem az. Míg a közéleti, emlékezetpolitikai munkálkodás terepén van helye a megbélyegzésnek, felmentésnek és hasonlóknak, addig a tudományos kutatások célja – véleményem szerint – más kell, hogy legyen. A kutató tevékenysége a megértésre kell, hogy irányuljon, ebből a szempontból pedig a moralizáló beszédmód erősen beszűkíti a vizsgálat lehetőségeit, nagyrészt előre megszabva a várható eredményeket.

Előadásomban az állambiztonsági ügynökhálózat egyszerű kutatási témaként jelenik meg: a tárgy pontos lehatárolását, a fogalmak pontos meghatározását követően a forrásokról, és azon belül is egyetlen forrástípusról kívánok beszélni. Méghozzá a hálózat létszámára és összetételére vonatkozó iratokról. A különböző állambiztonsági szerveknek statisztikai adatlapokon kellett közölniük az operatív nyilvántartást végző központi szervezeti egységgel az általuk működtetett hálózat június 30-án, illetve december 31-én érvényes adatait. Ezek az adatlapok az 1957 és 1989 közötti időszakból hiánytalanul fennmaradtak, így – természetesen a statisztikákkal kapcsolatos kritikai észrevételeket figyelembe véve – alkalmasak átfogó kép megalkotására, hosszabb távú folyamatok felvázolására. Az adatsorok teljes és kimerítő elemzésére természetesen nem vállalkozhatom, de igyekszem a dokumentumokban rejlő minél több lehetőségre felhívni a figyelmet.

Reményeim szerint előadásom bizonyítja, hogy – mint minden statisztika esetében – nem kizárólag az adatsorok, a számok érdemelhetik ki a kutatók figyelmét, hanem a rovatcímek is. A statisztikai nomenklatúra, különösen annak változása rendkívül sok információt hordoz arra vonatkozóan, hogy milyen képet alkotott az állambiztonság a társadalomról, az őt körülvevő, munkájának színterét adó valóságról. És nem utolsó sorban arról, hogy a hálózat leírására használt fogalmak sem a múltban, sem a jelenben nem magától értetődőek.

Takács Tibor