Hogyan tanítják a holokausztot a magyar iskolákban? Mi van
akkor, ha tanár maga sincs tisztában azzal, amiről beszél… vagy maga is
antiszemita? A Népszava kérdéseire Kopcsik István, a TTE alelnöke
válaszolt.

A brit kormány a
középiskolai tanterv állandó részévé tette az egykori auschwitzi
haláltábor felkeresését. Magyarországon annak ellenére, hogy a
holokauszt oktatása szerepel a nemzeti alaptantervben, sőt az érettségi
része, vannak iskolák, ahol – mivel a történelemtanár, esetleg a
tantestület egy része antiszemita –, meg sem említik, vagy másképp
értelmezik. A legnagyobb gond az, hogy az antiszemitizmus a fiataloknál
tartalom és ismeret nélküli divattá vált.

Természetesen szerepel a holokauszt oktatása a magyar
tantervben, az érettségi része is, ez azonban nem azt jelenti, hogy
mindenhol megfelelően tanítják. Van, ahol igen, van, ahol igyekeznek
csökkenteni a jelentőségét, és ott, ahol antiszemita a történelem
oktatója, vagy a tantestület egy része, meg sem említik, vagy másképp
értelmezik. Az utóbbi iskolákban tanító tanárok még azokra a témába vágó
továbbképzésekre se mennek el, amelyekért nem kell fizetni –
mondja Kopcsik István a Történelemtanárok Egyletének alelnöke. A tanárok
vagy közömbösek a téma iránt, és azért nem foglalkoznak vele, vagy
félnek a szülőktől, és inkább kerülik az érzékenynek számító kérdéseket.
(Ilyen pl. Trianon, a Don-kanyar, a nyilas rémuralom,1956 is.)
Szélsőséges példaként Zalában korábban az is előfordult, hogy egy
igazgatóhelyettes azt tanította a diákoknak, hogy a nyilasok védték a
zsidókat, nehogy a gestapósok a Dunába lőjék őket! Az alelnök szerint az
országos tematikát a szaktárcának meg kellene védenie, az ilyen
tanárokat nem lenne szabad a katedrára engedni. Ám mindez nem csak
szakmapolitikai kérdés – véli az alelnök – a családi
háttér és a baráti társaság is nagyon meghatározó. Ahol antiszemita a
szülő, ott a gyerek is antiszemitává, kirekesztővé válhat, vagy azért,
mert az iskolában nem is hall a témáról, vagy azért, mert a tanára is
ráerősít az otthon hallottakra, az utcán látottakra. Gyakran
tapasztalható, hogy a fiataloknál az antiszemitizmus tartalom és ismeret
nélküli divattá vált.

Kopcsik István szerint az
utóbbi néhány évben e témában is kettészakadt az ország, és különösen
vidéken nagy a bázisa az antiszemitizmusnak. A legnagyobb probléma a
14-15 éveseknél van, hiszen ők még valószínűleg nem találkoznak
autentikus forrásokkal és tényekkel, de előítélettel annál többel.
Azért, hogy mindez előfordulhat, Kopcsik szerint felelősek a politikai
pártok, amelyek miatt két-három éve kialakult a mára jellemző
szándékosan gerjesztett tudathasadásos, indulatos közhangulat. Nem elég,
hogy eddig nem néztünk szembe 600 ezer magyar állampolgár kiirtásával, a
pártok, a tudományos élet prominensei és a média sem lép fel elég
határozottan a kialakult helyzetben. Különösen felelős az oktatási
tárca, amelynek minden eszközzel el kellene érnie, hogy az iskolákban,
közoktatási intézményekben a valóságos tényekkel és értékelésekkel
találkozzanak a jövő nemzedék felnőttjei- véli
Kopcsik.

Tavaly Magyarországról tudomásunk szerint
mintegy 15 szervezett iskolai csoport tett látogatást az auschwitzi
koncentrációs táborban. Ám Kopcsik István szerint a látottak, hallottak
feldolgozásához is megfelelő tanári tolerancia és szakmai fölkészültség
kell.

Az Oktatási és Kulturális Minisztériumtól (OKM)
megtudtuk, a holokauszt oktatását is szabályozó nemzeti alaptanterv
(Nat) betartatása minden iskola számára kötelező. Emellett
kerettantervek, az érettségi vizsgakövetelmények figyelembevételével
megalkotott helyi tantervek szabályozzák a területet. Az igazgató és a
fenntartó felelőssége az abban foglaltak megvalósítása. Tehát az
intézmény fenntartója fogadja el a helyi tantervet is, amelyet az iskola
készíthet több módon, természetesen a Nat és az érettségi követelmények
figyelembevételével. A pedagógia programok – amelyeket a
nevelőtestületek elfogadnak – megvalósulásáért az iskola
felelős. A munkaközösségek és szaktanárok ezekkel tisztában vannak,
eszerint tanítanak és a tanárok szakmai önállósága sem csorbíthatja azok
teljesítését. Az iskola igazgatója, illetve az adott szaktanár viseli
annak a felelősségét, ha nem a helyi tanterv szerint folyik az oktatás
az iskolában.

Probléma esetén az iskola vezetőjét
kell értesíteni, aki megalapozott tények alapján helyben eljár, vagy ha a
választott eljárások (a négyszemközti figyelmeztetéstől a tantestületi
pedagógia beszélgetéstől akár a fegyelmiig vagy helyreutasításig) egyike
sem hoz eredményt, akkor a fenntartóhoz fordulhat további
intézkedésért.

A szaktárca fontosnak tartja az
antiszemitizmus és a fajelmélet elleni hatékony fellépést az iskolában. A
tanároknak az antiszemitizmus leküzdésére elméleti és gyakorlati
segítséget nyújtanak az OKM által támogatott vagy ajánlott pályázatok és
programok (pl. Emlékező macskakövek) vagy a Yad Vashem Intézet és az
OKM közös tanári továbbképzései.

Vásárhelyi Mária szociológus 2003-as vizsgálata
szerint: „a leendő történelemtanárok közül a nyilvánvalóan antiszemita
beállítódást jelző állításokkal a megkérdezettek negyede-ötöde azonosul.
A vizsgálatba bevont egyetemi hallgatók 21 százaléka nyíltan vállalja
azt a meggyőződését, hogy a zsidók bomlasztják és gyengítik az őket
befogadó nemzeteket, 22 százalékuk szerint jobb lenne, ha a zsidók saját
államukban, Izraelben élnének, 23 százalékuk szerint elsősorban a
zsidók tehetők felelőssé az antiszemitizmusért és 24 százalékuk gondolja
úgy, hogy a zsidók nem is akarnak beilleszkedni a magyar
társadalomba.”

Közülük már sokan a katedrán állnak.
Vásárhelyi Mária most azt mondja, egyfajta bátorságra lenne szükség
végre akkor, amikor a XX. századról beszélünk. Ennek azonban nyomát se
lehet látni. Egész történelem szemléletünkre a jobbratolódás jellemző, a
társadalomban nőtt a történelmi mítoszok és tévhitek elfogadottsága. A
saját történelmünkkel való szembenézés helyett inkább a
magunkbafordulás, az erősödő felelősséghárító attitüd jellemez
bennünket. Azt mondja, amíg csak a leendő pedagógusok képzésének
struktúrája változik, de az nem, hogy mit tömünk a fejükbe, az égvilágon
semmi nem történik. Csak egyre rosszabb lesz a helyzet e
téren.