A Bajai Polgármesteri Hivatal dísztermében, 2012. május 10-én a Bajai Városi Önkormányzat és a „Telepesek” Társadalmi Múzeum Alapítvány által szervezett, az 1950-53 közötti hortobágyi kitelepítésekről szóló társadalomtörténeti konferencia ajánlásai:

Kívánatos lenne, hogy a hortobágyi és nagykunsági zárt munkatáborok felszabadulásának 60. évfordulója, a 2013-as évemlékező eseményei túllépjenek a szokványos kereteken. Az egykori határsáv-megyékben és más, a kitelepítések által erősen sújtott településeken, valamint az egykori táborok helyszínein sorra kerülő megemlékezések szervezéséhez szélesebb együttműködésre és nem szokványos megemlékezési formák kialakítására is szükség van.

Szükség lenne olyan népszerűsítő tudományos szaklapok megnyerésére, mint például a Rubicon, amelyek széles közönséghez eljutva, részben az évforduló eseményeire hívhatnák fel a figyelmet, részben pedig vállalható célszámokkal (Vagonok a huszadik században; Határsáv-Hortobágy stb.) növelnék a téma (témák) ismertségét.

A kitelepítések és a kapcsolódó történeti örökségek, traumák iránti tartós fogékonyság − az élő emlékezet − fenntartása jórészt azon múlik, hogy mennyire vagyunk képesek a gyerekkorúak és fiatalok (mai iskolások és az őket követő korosztályok) megszólítására. Ennek érdekében alkalmazkodni kell azokhoz az irányultságokhoz, hangvételhez, témaérzékenységhez és technikákhoz, amelyekre a fiatalok fogékonyak, azaz: a tömegesedő „bennszülött digitális” nemzedékek igényeihez és elvárásaihoz is. Olyan formákat kell azonban keresni, amelyben a virtuális valóságok nem az individualizációt, hanem éppen a valóságos közösségek formálódását segítik elő, amelyek az érzelmi átélés, megjelenítés és az egykori élethelyzetek újraélésének keretéül szolgálnak.

A tágabb körű érdeklődést – elsősorban a fiatalabb korosztályok körében – elősegítené, ha az évek alatt (képben, filmeken, hang- és videó anyagokban, írásos visszaemlékezésekben, elemzésekben, térképeken és statisztikákban) összegyűlt és folyamatosan bővülő, terjedelmes dokumentumanyagot szolgáltató szakemberek − multiplikátorokként − az interaktivitás, involválás és dramatizálhatóság szempontjait szem előtt tartva, feldolgoznák. Ehhez drámatanárok, múzeumpedagógusok, történelemtanárok és osztályfőnökök célzott felkészítésére, szervezeteik megnyerésére lenne szükség.

A dokumentumok gazdagsága lehetővé, a modern információs technikákban otthonosan mozgó és a személyesen is átélhető élmények iránt fogékony generációk igényei pedig azt is kívánatossá tennék, hogy a témakör többféle műfajban (irodalmi feldolgozás, színdarab, játékfilm) is megjelenjen.

A továbbképzésnek, a műfaji sokszínűségnek, a változatos megjelenítési módoknak − s ezek által a tágabb körű érdeklődésnek és érdekeltségek felkeltésének − társadalompolitikai feltételei is vannak. Ezen a téren nagyon sok tennivaló lenne: pályázati lehetőségek biztosítása, a megjelenés-megjelenítés lehetőségeinek elősegítése, térségfejlesztési programokhoz (pl. Hortobágy turisztikai fejlesztési terve, a déli-nyugati határ menti térségfejlesztési projektekhez) kapcsolódás elősegítése. Maga a zárt táboros kitelepítés és a kapcsolódó társadalomtörténeti tényanyag, eddigi feltárásaink szerint, 525 települést, nagy kiterjedésű területeket: Hortobágy és Nagykunság egészét, az egykori határsáv ezer kilométeres sávját érinti. Jelentősége ilyen szempontból sem perifériális.

A „Telepesek” Társadalmi Múzeum Alapítvány (TTMA) − konferencián ismertetett − több fokozatú Helyi Emlékezet Projektjét (HEP) a határsáv szellemi háttérrel (közép- és felsőfokú oktatási intézmények, innovatív múzeumok, színház, művelődési centrum) rendelkező városokban kell tovább építeni. A projekt jelenleg Baranya megyében jelenik meg a legkidolgozottabb formában. A HEP digitális oktató-kutató bázisának (oktatási és a hagyományos oktatási kereteken kívül folyó képzés) − s egyúttal a projekt baranyai mintaterületének − kiépítésére Pécs kiválóan alkalmas helyszínnek látszik. Ehhez a városi művelődéspolitika fogadó készsége mellett szükség van a helyi szakemberek (muzeológusok, könyvtárosok, színházi szakemberek, társadalomtudományos képzésben résztvevő tanárok, oktatók, dráma- és múzeumpedagógusok stb.) megnyerésére és összefogására, valamint arra, hogy a Pécsre irányuló programok a kivitelezhetőség szem előtt tartásával konkretizálódjanak.

Elsősorban az érintettek – volt kitelepítettek – körében fogalmazódott meg az igény, hogy a téma szélesebb elfogadottságának erősítéséhez szükség lenne egyértelmű és markáns társadalompolitikai üzenetekre is. Az egykori kitelepítettek – többségükben önálló gazdálkodó kis- és középtulajdonosok, főként földművesek mindennapjainak, értékteremtő, takarékos, munka- és családcentrikus világának fentebb vázolt megjelenítését nyomatékosítaná egy olyan mai földpolitika, amely éppen ezekre az erényekre építene. Az utóbbi évtizedekben azonban inkább azzal találkozott a társadalom, hogy a föld nem feltétlenül azok kezébe kerül, akik értenek annak megműveléséhez, s abban a valóságos értékteremtés forrását látják. Hasonlóképpen ellentmondásos az a helyzet, hogy csaknem negyedszázaddal a rendszerváltás után, a kommunizmus bűneiben elmarasztalható tettesek továbbra is részesülnek a működésük elismeréseképpen megítélt juttatásokban, miközben az áldozatok kárpótlása évek óta megfeneklett.

„Telepesek” Társadalmi Múzeum Alapítvány honlapja: www.telepesek.hu