Baranya
Megyei Múzeumok Igazgatósága – Várostörténeti Múzeum kiállítása 2009.
május 28-tól látható. (Forrás: Museum.hu)

„…már azt gondoltam, hogy életem delén kell
elmennem
a holtak hazájának kapujába, megfosztva többi
éveimtől.
Azt gondoltam, hogy nem látom többé az Urat az élők
földjén,
nem látok többé embert a világ lakói
között…
…Összetekerik életemet, mint takács a vásznat,
elvágják életem fonalát.”

(Ótestamentum, Ésaiás könyve, 38. rész
In:
László Lajos: Halálpolka, Babits – Magyar Amerikai Kiadó Rt.
1990)

„Kislány koromban a
falunkban többször hallottam a felnőttektől számomra akkor
értelmezhetetlen kifejezéseket, mint „málenkij robot”, kitelepítés,
vagyonelkobzás, telepes. Mesélték, hogy anyai nagyszüleim több évet
dolgoztak, ahogy ők akkor nevezték „in Russland”, de a további részletek
elmaradtak, nem beszéltek róla. Tudtam, hogy apai nagyszüleim valamikor
a „nagy házban” laktak, de azt elvették tőlük. És hogy miért, erre már
nem jött, mert nem is jöhetett számomra akkor felfogható
válasz.

Aztán lassan összeállt a
kép, értettem, de persze meg nem értettem mindazt, ami a magyarországi
németséggel is megtörténhetett. Hogy hány ártatlan fiatal lányt,
családanyát, fiút, férfit hurcoltak el Magyarországról több éves
„jóvátételi munkára”, pontosan ma sem tudni, de mintegy hatvanezer
sorsról beszélhetünk. Mintegy felük jeltelen sírban nyugszik az akkori
Szovjetunió munkatáborai közelében. Az át- és kitelepítések,
vagyonelkobzások még további százezreket érintettek. „Bűnük” az volt,
hogy ahhoz a német nemzetiséghez tartoztak, amelynek nevében oly sok
bűnt elkövettek a második világháborúban. De azok mások voltak, nem ők,
akiket kollektíven tettek felelőssé mások tetteiért. Az átéltekért
nyújtott állami kárpótlás később enyhíthetett a sebeken, de nem
gyógyíthatta be azokat. Igen, most már biztosan tudom, hogy ezek több
mint élettörténetek.

Lelkileg már
régóta készültem arra, hogy mélyebben foglalkozzam ezzel a kálváriával, a
lehetőséget végül egy pályázat adta. „2008 – A kultúrák közötti
párbeszéd európai éve” kezdeményezéshez csatlakozva a Múzeumok és
Látogatók Alapítvány koordinálásával egy kiírás jelent meg múzeumi
kísérleti projektek, többek közt élettörténetek gyűjtése támogatására.
Köszönet ezért, és minden egyéb támogató szóért, emberi
bíztatásért.

És hogy miért épp ezek a
történetek szerepelnek itt? Tudom, mások is lehettek volna, de az én
életem ezeket a sorsokat hozta elém, ők képviselik most társaikat.
Merítsünk erőt mi is ezekből a sorsokból.

Köszönetet mondok mindazoknak, akik megosztották velünk
múltjukat, átadták nekünk életük egy darabját. Köszönet a vissza nem
tartott, mert visszatarthatatlan könnyekért. Köszönet azért, hogy senki
nem számon kérte a múltat, hogy senki nem a régi sebek feltépését, hanem
a sokáig elhallgatott emlékek talán jóleső feltörését érezte. Jómagam
minden alkalommal megrendülten köszöntem el a beszélgetés
után.

Az összegyűjtött
élettörténetek hanganyaga – néhányuk német dialektusban – valamint a
kamara-kiállítás fotóanyaga a Baranya Megyei Múzeumok Janus Pannonius
Múzeumában rendelkezésre állnak. Várják, hogy az utódok további
kutatásokkal tisztelegjenek az elmesélt, és az elmesélni már nem tudott
Sorsok előtt. Ez értük, nekik, de nekünk is szól. Hogy ilyet soha többé
ne lehessen. Senkivel és sehol.”

Walterné Müller Judit
megyei
múzeumigazgató-helyettes

További
információk:
Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága –
Várostörténeti Múzeum
7621 Pécs,
Felsőmalom utca
9.
Nyitva tartás: K-Szo 10-16

www.jpm.hu