Középpontban a gyerek – Alternatív nevelésű intézmények Magyarországon
2009. október 8. csütörtök, 0:00
A
legtöbben tudunk létezésükről, az elterjedtebb iskolaneveket fel is
tudjuk sorolni. És bár sokat finomodott az elmúlt évtizedben, az
általános vélekedés róluk mégis valami ilyesmi: az alternatív
intézmények egyénieskednek, diákjaik szabadosak és neveletlenek… (az
Eduline cikksorozatának első része)
Első megközelítésben alternatív iskolának nevezünk
minden olyan intézményt, amelynek nem a helyi önkormányzatok a
fenntartói, hanem valamely alapítványhoz kötődnek, esetleg maguk a
szülők a fenntartók. Ezeken belül azonban vannak olyan intézmények,
amelyek hátrányos helyzetű gyerekek megsegítésére jöttek létre, vagy
amelyek kifejezetten a tehetséggondozásra, vagy elitképzésre
szakosodtak. A szűkebb értelemben vett alternatív iskola (vagy óvoda)
elnevezés viszont azt jelzi, hogy az adott intézmény valamelyik
reformpedagógiai irányzathoz kapcsolódik. A továbbiakban ezekkel
kívánunk foglalkozni.
Irányok
Magyarországon a reformpedagógiai húzónevek a
következők: Rogers, Steiner (a Waldorf iskolák szülőatyja), Montessori
és Freinet. Nálunk ezen irányzatok mentén szerveződtek egyesületek,
ezekhez kapcsolódva pedig óvodák és iskolák szerte az országban.
Legtöbbjük a rendszerváltást követő években indult útjára, alulról jövő
(civil) kezdeményezésként. A legtöbb iskolája és óvodája országszerte a
Waldorf módszernek van, de a többi fent említett irányzathoz is szép
számmal tartoznak mindkét nevelési intézményből.
Lényeges eltérés azonban a külföldi (elsősorban
Nyugat-európai) oktatási rendszerekhez képest, hogy Magyarországon még
mindig igen alacsony az alternatív pedagógiák központi elfogadottsága,
ennek következményeként pedig finanszírozásuk is elmarad a
hagyományos iskolákétól. Mert az állami fejkvótát megkapják ugyan
gyermekenként, az önkormányzattól viszont nem jár támogatás,
ami – túl azon, hogy alkotmányosan is aggályos – a
legtöbb esetben kényszerpályára küldi az intézményeket: pénzt kell
kérniük a szülőktől. „A lányom Montessori iskolába jár. – meséli Pákh
Éva, kétgyermekes budapesti anyuka.
Havonta tízezer forintot fizetünk tandíj címen, viszont
úgy gondolom, hogy a tárgyi és elsősorban az emberi feltételek sokkal
jobbak, mint a fiam volt iskolájában. Ő hagyományos általános iskolába
járt, és érezhetően sokkal kevesebbet törődtek vele, a masszához
tartozott ő is, mint a többi gyerek. A lányom negyedik éve jár ebbe az
iskolába, és még nem volt nap, hogy ne boldogan indult volna reggel. És
az is ki tudott derülni róla, hogy miben tehetséges.”