Izrael harcban született, a britek elleni háborúban. Matthew Hughes, a Brunel Egyetem politikatudomány és történelem tanszékének tanára arra keresi a választ, hogy a brit gyarmati erők a második világháború utáni években miért nem tudtak megbirkózni a zsidó felkeléssel.
A brit fennhatóság alatt álló Palesztinában 1947 májusában eltűnt egy Alexander Rubowitz nevű zsidó fiatalember. Szemtanúk látták, amint egy autóhoz viszik, és ezután örökre nyoma veszett. Többé nem látta senki, a holtteste sem került elő. Rubowitz a Stern-csoport néven ismert cionista terrorszervezet aktivistája volt, amely fegyverrel akarta felszabadítani Palesztinát a brit gyarmati uralom alól. Rubowitzot egy angol katonai alakulat rabolta el, amelyet a brit hadsereg különleges alakulatának (SAS, Special Air Service) egy volt tisztje, a második világháború többszörösen kitüntetett veteránja, Roy Farran őrnagy vezetett. Rubowitz minden valószínűség szerint Farran katonái fogságában, a kihallgatások során vesztette életét.
A gyilkossággal gyanúsított Farrannak Szíriába kellett szöknie. A fivérével bomba végzett, amelyet a merénylők bosszúból küldtek Farran otthoni címére az Egyesült Királyságba. Csakhogy Farran nem volt egyedül. Egy a háttérben meghúzódó, titkos brit katonai csoport tagja volt, amely a szokásostól eltérő módszerekkel „piszkos háborút” folytatott a palesztinai zsidó államért küzdő terroristák ellen.
A palesztinai zsidó felkelés volt az első azok közül a gyarmati rendszer elleni fellépések közül, amelyeket Afrika- és Ázsia-szerte az európai hatalmak katonai erővel próbáltak megfékezni, olyan módszerekkel, amelyek később „lázadásellenes hadműveletek” néven váltak ismertté.A zsidók hadjárata sikerrel járt, és 1947 végére a britek úgy döntöttek, hogy elhagyják az országot. A következő évben, 1948 májusában megszületett Izrael.
Hogyan lehettek a zsidó szabadcsapatok ennyire sikeresek a brit birodalom hatalmával szemben? Az egyik ok feltétlenül abban keresendő, hogy a brit hadsereg olyan elavult katonai módszerekkel lépett fel a lázadókkal szemben, amelyek Palesztinában az 1940-es évek végén egyszerűen alkalmazhatatlanok voltak.