Korábban az Európai Történelemtanár-egyesületek Szervezete (EUROCLIO) megala­kulásáról, célkitűzéseiről írtunk, ezúttal az 1995. évi EUROCLIO-konferenciáról szóló sorozat beharangozóját olvashatják. A szervezet évente tart közgyűlést; minden má­sodik évben egy előre meghatározott témával foglalkozó előadássorozattal (konferenciával) kapcsolja össze.

1995. márciusában Berlinben tartotta közgyű­lését a nemzetközi szervezet. Konferenciát is rendeztek „A potsdami konferencia és szerző­dés, valamint következményeinek tanítása” címmel.

A konferencia programját színesítette egy ber­lini kirándulás is, amelynek keretében a résztve­vők megtekintették Potsdamban Cecilienhofot, ahol 1945-ben a győztes nagyhatalmak a konfe­renciát tartották.

A tanácskozáson nagyobb lélegzetű előadások is elhangzottak, de az idő nagyobb részében kisebb csoportokban, szekciókban folyt a beszélgetés. Az eszmecsere megkezdése előtt a résztvevő mintegy 20 ország küldötte egy – a téma tanítá­sával foglalkozó – kérdőívet töltött ki. Mivel számos európai ország képviseltette magát a ta­nácskozáson, széles körben tájékozódhattak a résztvevők az adott téma tanításának európai gyakorlatait illetően, megismerhették egymás munkáját, betekintést nyerhettek számos ország történelemtanításába. Néhány ország képviselője – így Finnország, Románia, Spanyolország – re­ferátumot is tartott az általuk megvalósított gya­korlatról. Amint olvasóink is látni fogják, igen eltérő módon közelítették illetve közelítik meg a témát.

Az előadásokat szekcióbeszélgetések követték ahol baráti, de ugyanakkor szenvedélyes és nagyon hasznos beszélgetések folytak. E beszélgetések alkalmával lehetőség nyílt annak megismerésére, hogy az egyes országot különféle iskolatípusaiban hogyan, milyen mélységben, időtartamban, módszerrel tanítják ; tárgyalt témát.

Az alábbiakban azokat a kérdéseket (s az ezekre adott válaszok összegzését) közöljük, amelyet segítségével a résztvevők megismerhették a té­ma tanításának eltérő megközelítését, gyakorla­tát:

1. Milyen helyet foglal el az oktatási program­ban a potsdami konferencia és a hidegháború időszakának  tanítása?

A téma minden ország oktatási programjában megjelenik. Az országok többségében két okta­tási szakaszban is. Először a gyerekek 13-14 éves korukban, majd a középfokú oktatás kere­tében 17-18 éves koruk körül találkoznak a té­mával.

2. Mennyi időt tudnak a témára fordítani?

 A válaszok megoszlottak országok, iskolatípu­sok, életkor és tanárok szerint. Néhány iskolá­ban, ahol az ország történelme és oktatási prog­ramja miatt a tananyag túlzsúfolt (pl. Anglia) csak 2-3 óra jut a témára. A középfokú oktatás­ban ahol ez jobban a középpontban van, több időt tudnak ráfordítani. Amíg Litvániában az 1945 utáni nemzetközi kapcsolatokra 16 óra, Dániában e kérdésre 15-25 óra jut.

 3.  Az utóbbi időben történtek-e változások a téma megítélését, tanítását illetően?

Változások  főleg  Kelet-Közép-Európában zaj­lottak le. Litvániában két éve új oktatási prog­ramot vezettek be. Ez a korábbi kommunista szemlélettől eltérően mutatja be a szovjetekkel folytatott háborút, majd a szovjet megszál­lást. Magyarországon az a cél, hogy az eseményeket objektíven, különböző módszerekkel, források alapján mutassuk be a tanulóknak és ösztönöz­zük őket a saját véleményük kialakítására, va­lamint önálló kutatások végzésére. Nyugaton a változások sokkal kisebbek. A tanárok főleg a gyerekek magatartásában, téma megközelítésében vettek észre változást.

 4. Milyen oktatási segédeszközöket használnak?

A legnagyobb eltérés a nyugati és a kelet-közép-európai országok között itt mutat­kozott. A kelet-közép-európai országok elsősor­ban könyveket használnak, s csak mostanában jutnak megfelelő anyagokhoz. Magyarországon, Lengyelországban, Romániában valamennyi szinten fejlesztik az oktatási anyagokat, beleértve az audiovizuálisakat is, de mégis hiány van a jó minőségű anyagokból. Szlovéniában – ahol teljes mértékben hiányoz­nak az audiovizuális anyagok – a történelmi iro­dalomnak, a különféle forrásoknak adják az el­sőbbséget, ezek használatára Ösztönzik a tanuló­kat. Nyugaton az oktatási anyagok széles skálája megtalálható (archív anyagok, történelmi regé­nyek, mozi- és videofilmek). Angol és svéd vélemény szerint a CD-ROM megjelenése nagy lehetőségeket hoz a történe­lemtanítás számára.

5. Milyen módszerek használhatók a téma meg­közelítésére, hogyan lehet bevonni a tanulókat?

Itt  eléggé  hasonló   vélemények,   tapasztalatok jelentek meg. Fontos, hogy a tanulóknak objek­tív  és  alkalmazható  képet  adjunk,   amelynek alapján ők saját véleményt formálhatnak.
Francia vélemény szerint meg kell ismertetni és használni kell az archív anyagokat. A dánok és svédek szerint a tanulókat képessé kell tenni, hogy érzékeljék a különbséget a tör­ténelmi események különféle bemutatása között. Ausztriában és Finnországban arra ösztönzik a tanulókat, hogy keressék meg a korszak még élő tanúit és őket kérdezve ismerkedjenek az idő­szakkal.

Terveink szerint az EUROCLIO 1995. évi kon­ferenciáján elhangzott előadások rövidített vál­tozatát  később kö­zöljük.

Glavinicsné Jáhner Eszter