Eddigi
pályája során középiskolai tanárként, tudományos kutatóként,
osztályvezetőként, igazgatóként, szaktanácsadóként, egyetemi oktatóként
dolgozott. 1997-ben – Szebenyi Pétert követően, az ő
javaslatára lett a Fővárosi Pedagógiai Intézet igazgatója. Hamarosan –
Mesteréhez hasonlóan – egyetemi oktató lett, jelenleg a Miskolci Egyetem
docense.
Érdeklődése
igen tágas: a történelemtanítás szakmódszertanától az általános
didaktikán át a nevelésbölcseletig terjed. A modern, igényes,
megújulásra képes történelemtanítás elkötelezett híve. Hozzá köthető a
mélységelvű történelemtanítás módszerének (hazai)
kidolgozása.
A KOMP-csoport tagja, a
komprehenzív iskola hazai meghonosítása érdekében művelődéstörténeti
tanterveket készített. A NAT történelem részének egyik alkotója,
javaslatot készített a NAT felülvizsgálatára is. A kerettanterv egyik
felkért lektora volt.
Tanulmányai,
cikkei meghatározóak, a szakmai gondolkodás számára új irányt mutatóak.
Jól példázza ezt közelmúltban megjelent munkája is: Műveltség és
autonómia (Iskolakultúra, 2002). Publicisztikai művei az érdeklődő
nagyközönség számára is érthetővé, megélhetővé teszik a szakmánkat
érintő legfontosabb kihívásokat.
Egyaránt írt, szerkesztett általános iskolai tankönyvet
és egyetemi jegyzetet; több lexikon szócikkeinek is szerzője.
Oktatástörténészi munkássága is figyelemre méltó.
Kiemelkedő munkája a korszerű szakmódszertant bemutató
kötet szerkesztése (Az évszámokon innen és túl – Megújuló
történelemtanítás, Budapest, 2001). Egyetemi oktatóként és a TTE tanári
továbbképzésén a gyakorlatban is sokat tesz azért, hogy a
történelemtanárok metodikai kultúrája gazdagodjék.
Számottevő műhelyteremtő tevékenysége.
Munkássága számos területén – annak
sajátos lehetőségeit jól kihasználva – alkalmazza, népszerűsíti az
Internetet is.
Szakmai, közéleti
tevékenységének jellegzetes eleme, hogy kezdeményezésére fogadta el a
TTE, valamint a Történelemtanárok Országos Konferenciája az
Állásfoglalás a tárgyilagos történelemtanításról című dokumentumot,
amely a történelemtanítás morális alapvetésének is tekinthető; 1995-től a
TTE Bizottmányának aktív tagja, 1998-tól alelnöke.
Tudományos megközelítésére, korrekt vitastílusára
jellemző, hogy az adott problémát teljes körűen és sztoikus nyugalommal
járja körbe. Szakmai felkészültsége mellett embersége, humánus,
gyermekközpontú, toleráns tanári attitűdje is mindnyájunk számára
példaadó lehet.