Jean-François
Champollion és Thomas Young neve mellett ideje megtanulnunk a 10.
századi arab polihisztor, Abu Bakr Ibn Wahsijah nevét is
(Forrás:
National Geographic)

Elképzelhető,
hogy az egyiptomi hieroglifákat nem az európaiak fejtették meg először,
hanem az arabok. Ráadásul legalább 800 évvel korábban jöttek rá a titok
nyitjára, mint a rosette-i kő Napóleon-korabeli kutatói. Jean-François
Champollion és Thomas Young neve mellett ideje megtanulnunk a 10.
századi arab polihisztor, Abu Bakr Ibn Wahsijah nevét is.

Az eddig elfogadott nézetek szerint a hieroglifákra
támaszkodó írásmód nagyjából a rómaiak inváziójával együtt, azaz kb.
Kr.e. 30 körül eltűnt az egyiptomiak életéből, ezt követően csak a
hasonló írásjeleket használó, modernebb, gyorsabb és szélesebb
néprétegek körében is elterjedt, de sokszor elvontabb írásmód, a
demotikus írásról maradtak fenn nyomok.

Alapvetően azonban tudósok úgy vélik, hogy az arabok
idejére a hieroglafikus írásmódhoz valamit is hasonlító demotikus írás
sem érdekelte különösebben Mohammed követőit, így gyakorlatilag nem
őrződött meg az a tudás, amely értelmezni tudta volna a hieroglifákat.
Okhasa El Daly, a londoni University College régésze viszont többéves
kutatómunkájára alapozva egészen más véleményt fogalmazott meg – írja a
The Observer brit napilap.

El Daly
ugyan elismeri, hogy valóban csekély érdeklődést mutattak az arabok az
ókori Egyiptom kultúrája iránt, ám ennek ellenére igen sok írástudó
másolta évszázadokon át szorgalmasan azokat az iratokat, melyekben
Egyiptomról esik szó. Éppen ezért El Daly szerint bár biztos tudásunk
nincs arról, hogy a kora középkori arabok miként örökítették tovább a
hieroglifák rejtélyének megfejtését, ám azt sem zárhatjuk ki
teljességgel, hogy a különleges írásjelekre vonatkozó valamilyen tudás
mégis átörökítődött.

Akár így, akár
úgy volt a dolog, egyet mégis bizonyítottnak vél El Daly: amíg a sötét
középkorból kilábaló Európában egészen a 19. század elejéig úgy vélték,
hogy a hieroglifák mindössze mágikus erővel bíró ám valódi jelentés
nélküli szimbólumok voltak, addig az arab világban már a 10. század
végére tisztában voltak a hieroglifák valódi természetével. Arab tudósok
ugyanis már ekkor felfedezték, hogy a hieroglifák valójában nem
egyszerűen képek, hanem megfelelő hangokat jelképeznek, akárcsak a mi
ábécénk betűi.

Abu Bakr Ibn
Wahsijah, egy 10. századi arab polihisztor és alkímista ugyanis, ha nem
is teljesen,de igen sok részletét megfejtette a hieroglifáknak. El Daly
szerint, aki hét évet töltött azzal, hogy a világ összes könyvtárát
bejárva egybegyűjtse azon arab írástudók műveit, akik az egyiptomiak
kultúrájával foglalkoztak, Wahsijah vagy kopt nyleven fennmaradt
tradíció maradványaira építve vagy valamilyen más eszköz révén jött rá a
hieroglifák titkára.

Az érdekes az
a dologban, hogy könyvét, mely Egy rajongó sóvárgása a szimbólumok
megértése iránt címet viselte, 1806-ban Londonban angolul is kiadták,
igaz minden bizonnyal csak egy szűk közönség szentelt neki figyelmet.
Kétségkívül furcsa azonban, hogy a hieroglifák 19. századi megfejtőinek,
a francia Jean-François Champollionak és az angol Thomas Youngnak nem
került látókörébe Wahsijah ezen műve.  (…)

És valóban: hiába jelent meg Wahsijah műve több mint
másfél évtizeddel korábban angolul is Londonban, a dicsőséget a
Rosetta-kő megfejtői arathatták le. Ezt a követ Napóleon egyiptomi
hadjárata során fedezték fel, nemsokára azonban már a British Museum-ban
kötött ki, ahol is majd’ két évtizeden keresztül vizsgálták a
háromnyelvű (görög, démotikus valamint hieroglifák segítségével készült)
szöveget tartalmazó kőtáblát, mire végül 1822-ben Champollion, majd egy
évvel később Young megfejtette a hieroglifák rejtélyét.
(…)

Tovább
a teljes cikkhez