Megjelent
a Magyar Nagylexikon 19. kötete
(Forrás: Népszabadság)

Tavasszal a 18. kötettel már eljutott Z-ig a
Magyar Nagylexikon, ám friss teljességéhez még hiányzott valamiféle
kiegészítés. Most tizenkétezernél több címszóval és majdnem ezer
illusztrációval napvilágot látott a sorozat záródarabja.
(…)

Több oka is lehetett – mondták -, hogy egy szócikk benne van
a 19. kötetben. Például az, hogy a világ az első kötet megjelenése,
1993 óta nagyon sokat változott. Óriási fejlődésen ment keresztül az
elektronika, az űrkutatás és seregnyi más tudományág. Márpedig az új
jelenségek mellett egy friss lexikon nem mehet el szótlanul. Ezért
került be a kötetbe önálló szócikként egyebeken kívül a genomika, az
élőlények sejtjeiben lévő teljes örökítőanyag szerkezetét és feladatát
vizsgáló tudományterület – ráadásul úgy, hogy utal az ugyanebben a
kötetben lévő, tehát szintén új DNS-csiptechnológia, a bioinformatika, a
funkcionális genomika és a farmakogenomika szócikkre. Szerbia és
Montenegró 2003-ban lett független ország. Születtek új nemzetközi és
hazai intézmények. Hivatalba léptek új miniszterek. Vannak új
akadémikusok, Kossuth- és Széchenyi-díjasok.

Első kézbevételre is szembeötlő a kötet összefoglaló
táblázatainak nagy száma. Tárgyuk az állatok és növények rendszertanától
a legfontosabb ásványokon, Magyarország múzeumain és borvidékein, az
ENSZ szakosított szervezeteinek tagországain, a Naprendszer holdjain,
nem utolsósorban pedig – kevés híján félszáz oldalon! – az eddigi nyári
és téli olimpiák bajnokain és a világ valamennyi országának zászlain
keresztül a teljes világörökség-listáig terjed.

A világörökség-listára fölvett nevezetességek egy része
önálló szócikket is kapott. Olyanok is, amelyek már a nevük
kezdőbetűjét tartalmazó kötet megjelenése előtt is szerepeltek a listán.
A Miért nem volt önálló szócikk például a pueblo indiánok őseinek
sziklaereszek alatti meganynyi XII. századi agyagépítménye? kérdésre a
lexikon alkotói azt felelik: a világörökség-gondolat a köztudatban csak a
legutóbbi években értékelődött föl annyira, hogy az oda sorolt
természeti jelenségeknek, emberi alkotásoknak egy általános lexikonban
is számottevő helyük legyen – így most fénykép és tizenöt sornyi szöveg
mutatja be Mesa Verdét.

A szócikkek
másik nagy csoportja kiegészíti az előző kötetek azonos szócikkeit. A
lexikonban szereplő hazai és külföldi személyek közül sokan meghaltak,
tudósok, művészek új műveket alkottak. A Bush szócikk immár nem az
apáról, hanem a fiúról szól, Kovács Katalin kajak kettesben a 2000-es
olimpiai ezüstje mellé Athénban egy aranyat is „összelapátolt”. Egy
évtized alatt országok születtek és szűntek meg, némelyiknek módosultak a
határai. Minden országnak változott a népessége, módosultak a gazdasági
mutatói. Ezeket a változásokat az adott ország összefoglaló
táblázatában és a szócikk közelmúltra vonatkozó szövegében találja meg
az érdeklődő – a történelmi és a földrajzi jellemzőkért, persze, vissza
kell lapozni valamelyik „alapkötetbe”. Ugyanez vonatkozik a világ
kétszázezresnél és Európa százezresnél népesebb városaira, valamint
valamennyi magyarországi településre.

A szócikkek harmadik típusa arra szolgál, hogy
kijavítsa az előző köteteknek azokat az illusztrációs és szöveghibáit,
amelyeket a lexikon munkatársai és a szócikkek szerzői észrevettek,
illetőleg amelyekre a lexikon forgatói felhívták a szerkesztők
figyelmét.

A kiegészítő kötet méltó
befejezése a Magyar Nagylexikonnak. Feleletre vár azonban a „Hogyan
tovább?” kérdés. Egy nagylexikon megjelenhet változatlan utánnyomásban
és bővített, átdolgozott kiadásban, megjelenhetnek egy-egy jól
körülhatárolt tárgyról – földrajzról, művészetről, sportról stb. – szóló
szócikkek kötetei, kiadhatják valamilyen elektronikus adathordozón,
közkinccsé tehető online-változatban (ez utóbbi szinte naprakészen
megújítható). A választ ma még korainak tartja Várnai Györgyi és Bárány
Lászlóné. Ami bizonyos: a kiegészítő kötet tartalmát átvezetik a
megelőző kötetekben szereplő szócikkekre.