Húsz éve
még romantikusan írták le jövendőbelijüket a fiatalok.
(Forrás:
Népszabadság)

A mai fiatalok
jövőképének középpontjában a karrier áll, húsz évvel idősebb társaik
annak idején inkább leendő párjuk tulajdonságairól ábrándoztak.

Húsz évvel ezelőtt a család, a jövendőbeli élettárs
fantáziaképe állt a fiatalok jövőképének középpontjában, ma viszont a
karrier – derül ki H. Sas Judit kutatásából, amelyet a nemrég bemutatott
Ifjúsági korszakváltás című tanulmánykötetben publikált. H. Sas Judit
több mint húsz évvel ezelőtt végzett olyan vizsgálódásokat, amelyek
során 900, az általános iskolát épp befejező 14 éves, illetve érettségi
előtt álló 18 éves diákot kért meg arra, képzelje el és írja le, milyen
lesz egy napja tíz év múlva, amikor majd 24, illetve 28 éves lesz.
Nemrégiben a vizsgálatot megismételte, ugyancsak 900, 14 és 18 éves
fiatallal.

A mai dolgozatok ezzel
szemben egészen más elképzelésekről szóltak. Alig volt olyan gyerek, aki
azt ecsetelte volna, milyen lesz a házastársa, mi lesz a foglalkozása,
és nem írtak a jövendőbelijük külső vagy belső tulajdonságairól sem.
Akik írtak jövőbeli családjukról, azok is gyakran élettársi kapcsolatot
képzeltek el maguknak. Ami húsz évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt, az a
mai írásokban gyakran fordul elő: „reggel fölébredek, és mellettem
alszik az én kedves élettársam, aki csókkal ébreszt”. H. Sas Judit
szerint a diákok azt írják le, amit maguk körül látnak, hiszen az
élettársi kapcsolatok a való életben is egyre gyakoribbak, a fiatalok
ezt tehát a világ legtermészetesebb dolgának tartják.

A mai fiatalok – szintén a
körülöttük látott mintáknak megfelelően – kevesebb gyereket terveznek és
későbbre. Nagy számban jelennek meg azonban elképzeléseik között a
kutyák, macskák és az egyéb háziállatok. A mai fiatalok jövőképének
fókuszában azonban nem a család, hanem a jövőbeli karrier áll. A
dolgozatok 65 százalékában azt írták le a diákok, hogy mit fognak
dolgozni, és milyen iskolai végzettségük lesz. Akik erről írtak, azoknak
a kétharmada egyetemi oklevelet képzel el magának – függetlenül attól,
hogy fiú-e vagy lány, vagy milyen a társadalmi háttere. Sokan mindjárt
két diplomát szereznének: a lányok inkább a hagyományosan nőies szakmák,
az irodalom, a történelem, az orvosi, ápolói vagy vendéglátó-ipari
szakok, a fiúk a férfias képzések, a mérnöki, informatikai szakok
elvégzését jósolják maguknak.

H.
Sas Judit szerint a mai fiatalok elképzelése jövőbeni életükről az
egyetemi végzettséggel, a szakmákkal egy nyugati középosztálybeli
életmódot ír le, olyat, amikor a szabadidőben nagyon sok a házon kívüli,
családon kívüli foglalatosság. Mint ilyen, a fiúknál gyakran bukkan fel
a sport, sokszor a háziállatokkal együtt: például mint esti futás a
kutyával.

A mai fiatalok olyan
jövőt vázolnak föl maguknak, amelyben a munka nagyon kemény lesz és sok
tudást követel majd tőlük, a siker pedig a munka eredményein és a
kereseten alapul majd. Az pedig a világ legtermészetesebb dolga, hogy a
fiatalok életük egy részét külföldön töltik majd: vagy azért, mert
munkájuk szólítja őket külhonba, vagy azért, mert ez a hobbijuk. H. Sas
Judit szerint kérdés, hogy a fenti elképzelések megvalósulnak-e. Mint
fogalmazott: ilyen szinten biztosan nem, ez pedig valószínűleg sok
csalódást okoz majd. De a minták élnek, az ország nyitottabb lett, a
fiatalok pedig nap mint nap azt hallják, hogy tanulni kell, mert az a
siker kulcsa.

„Kezdő műszaki
menedzser leszek egy multinacionális cégnél, talán a Yamahánál.
Természetesen az egyetemet már elvégeztem. A Yamaha magyarországi
képviseleténél képzelem el mérnöki munkámat, de azt gondolom, hogy
néhány évig külföldön az anyagyárban fogok tapasztalatokat szerezni.
Elég sokat keresek majd, és lesz egy saját villám a Rózsadombon, ahol az
élettársammal élek. (17 éves győri fiú, az édesapja gépésztechnikus,
édesanyja tanító, a szülők 43-44 évesek)

„Egy utazási irodánál leszek lovastúra-vezető. Éppen
egy nyolcfős lovas túra indul a Bakonyba. A csoportomban külföldiek
lesznek. Én angolul vagy németül tudok beszélni velük. Délutánra már
programom van Budapesten. Olasz nyelvtanfolyamra járok, mert
Olaszországban szeretnék dolgozni egy utazási irodánál. (17 éves
isa-szegi lány, a szülei 42-44 éves tanárok)