A
gyerekkönyveknek ma alig negyede hazai „lelemény”. Ráadásul sok az
újranyomott könyv, még több a dilettáns munka, elenyésző az izgalmas, új
alkotások száma.
(Forrás: Népszabadság)

Ez utóbbiak közé tartozik a most megjelent Friss tinta!
című gyermekvers-antológia, amelynek bemutatóján a kicsiknek szóló
irodalomról beszélgettek a II. Téli Gyerekirodalmi Fesztivál
résztvevői.

Negyven évig nem volt
párja a Cini-cini muzsika című gyerekvers-válogatásnak. Most
megszületett az utód. Friss tintával. A szerkesztők a mára klasszikussá
vált Weöres Sándort, Nemes Nagy Ágnest, Tamkó Sirató Károlyt követő új
nemzedékek tagjaitól: mások között Csukás István, Eörsi István, Tolnai
Ottó, Havas Attila, Szabó T. Anna, Kukorelly Endre, Kovács András
Ferenc, László Noémi, Parti Nagy Lajos, Pokorny Szilárd, Tóth Kriszta,
Zalán Tibor, Varró Dániel verseiből szemezgettek. Az elmúlt húsz év
termését, negyven író százötven versét, mondókáját, halandzsáját
foglalták egységbe.

– A
gyerekirodalomban mindig megkérdőjelezik az újat, pedig a hatvan évvel
ezelőtti világ nem tarthat örökké. A régieket szeretjük, tiszteljük, de
tudomásul kell venni, hogy folyamatosan születnek versek – mondja Csányi
Dóra, a kötet egyik szerkesztője. Igaz, egyelőre inkább csak a fiók
mélyének. Mert a külföldi szerzők sokkal kelendőbbek a piacon. Ennek
ellenére írnak új szerzők is, mint az újonnan felfedezett Havasi Attila
és Pokorny Szilárd; akik Varró Dániel ajánlólevelével kerültek a
kötetbe. Írnak, és életben tartják a gyerekverset, annak ellenére, hogy a
kilencvenes években a hazai olvasóközönség „lejárt műfajjá”
nyilvánította. Akkoriban kizárólag a megzenésített gyerekdarabok
hódítottak. Pedig a megoldás adta magát: ki kellett volna végre vonni a
költészetet elefántcsonttornyából, ahogy Tóth Kriszta fogalmaz.
Elérhető, élvezhető dolgokra van szükség. A mindennapi világról
beszélőkre. A gyerekek azért utálnak olvasni, mert nem nekik való
könyveket adnak a kezükbe.

A
gügyögés, a tyatyogás, ha a gyerekeket hülyének nézik, az nagyon
boszszant – mondja Kukorelly Endre. És veszélyes is – teszi hozzá -, el
lehet vele rontani a kicsik ízlését, akik később, ha újra versekkel
találkoznak, ezzel a gügyögő poétikával kezdenek olvasni. Azt kell
megfigyelni, hogyan beszélnek ők egymással. Kreativitásukat,
eredetiségüket felidézni, rájátszani. Ettől időtlen a jó gyerekvers. És
Kukorelly receptje szerint még attól, hogy az ember lemegy hat és
háromnegyed éves önmagába.

A
címlapon „légből kapott” mestermunka: rózsaszín malac szárnyakkal,
finom, szecessziós léghajómetszetre illesztve. – Két grafikai világot
gyúrtam össze a kötetben, saját mesefiguráimat és század eleji ábrákat. A
verseket olvasva úgy éreztem, nem szabad a szöveghez hagyományosan
szépet, kedveset rajzolni – magyarázza a könyv grafikusa, Takács
Mari.

– Ennek a kiadványnak nemcsak a
szövege, a képi világa is elsőrangú, pedig nálunk a könyv még mindig
attól könyv, hogy vastag és sok benne a szöveg – mondja a
fesztiválszervező Csodaceruza folyóirat főszerkesztője, Sándor Csilla.
Nem léteznek egy mesét feldolgozó, nagy, képes albumok, legfeljebb
kutyaütő leporellók. Hiányzik a tematikus gondolkodás, az ötlet, mint
például Franciaországban, ahol a kisvárosi könyvesboltban is
kategorizálják a gyerekrészleg darabjait: testvérszületés,
szobatisztaság, másság, örökbefogadás.

A Friss tinta szerkesztőinek nem titkolt szándéka, hogy
a szülőket is megnyerjék maguknak. Mert hogy velük is baj van. – Ők az
alapján választanak könyvet, hogy olvasták-e annak idején – állítja
Csányi. – Szentségtörés, ami nem Mazsolából, Tádéból, Kisvakondból és
Vackorból van. Jellemző a finynyáskodó prüdéria, a felesleges
tabugyártás. Ha Varró Dániel versében a krokodil bepisil, a szülők már a
fejüket fogják, hogy kerülhet ilyen szó a versbe. Pedig ennél sokkal
súlyosabb dolgokról is beszélhetünk egy gyerekversben. Például a
halálról. Csak magyarázni nem szabad. A gyerek kiveszi belőle azt, amit
akar.

A Csodaceruza folyóirat
egyhetes programsorozatát, a II. Téli Gyerekirodalmi Fesztivált és
Vásárt múlt héten tartották a budapesti Örökmozgó moziban. A meghívottak
között szerepelt Csukás István és Lázár Ervin író, Varró Dániel és Tóth
Kriszta költő, akiket a délelőtti találkozókon egész iskolai osztályok
faggathattak. A kézműves-foglalkozásokon a gyerekek kipróbálhatták az
üveg- és selyemfestést, készíthettek karácsonyfadíszeket, adventi
koszorút, mécsest. Az előtérben kiállítás nyílt Hans Christian Andersen
és Jules Verne műveihez, illetve Cervantes Don Quijotéjához készült
illusztrációkból. A gyerekeknek szóló filmvetítéseken (Szeleburdi
család, Keménykalap és krumpliorr, Csutak és a szürke ló),
könyvbemutatókon, felolvasásokon kívül szakmai vita zajlott a
könyvkiadás helyzetéről, és arról, hogyan lehetne javítani a
gyerekirodalom presztízsén.

A budapesti Fókusz Könyváruház adatai
alapján

1. 
   
   Friss tinta! – Mai
   gyerekversek


2. 
   
   Örök mesék –
   Grimm 


3. 
   
   Varró Dániel: Túl a
   Maszat-hegyen


4. 
   
   100 történet a Bibliából
   gyermekeknek


5. 
   
   Andersen
   meséi 


6. 
   
   Mézga Aladár különös
   kalandjai 


7. 
   
   Marék Veronika: Kippkopp a
   hóban


8. 
   
   Scheer Katalin:
   Nefelé 


9. 
   
   Esti mesék a
   boldogságról 


10. 
    
    L. M. Montgomery: Anne
    karácsonya