Megkezdték
a régészek az ország legkorábbi, 1562-ben Szolnokon épített
Tisza-hídjának kutatását, a munkálatoknál a technika legújabb vívmányait
is hasznosítják.
(Forrás: Múlt-kor)

A szakember tájékoztatása szerint a kutatás célja a
Tisza-medrében 2003 nyarán talált hídmaradványok víz alatti
kiterjedésének és méreteinek megállapítása, fotó- és
videó-dokumentációjának elkészítése, illetve az egyes hídmaradványok
abszolút kormeghatározása.

Három
évvel ezelőtt egy rekordnak számító, rendkívül alacsony tiszai vízállás
idején bukkantak rá az egykori fahíd maradványaira. Azóta megtörtént a
leletek kormeghatározása és biztossá vált, hogy valóban a legkorábbi,
1562-ben épült Tisza-híd cölöpjei kerültek elő.

Szolnok legelsõ hídja a török korban magyar
mesteremberek keze nyomán kocsányos tölgybõl készült, 5,5-6
méter szélességû és 110 méter hosszú volt. Az
átkelõ karbantartását a megszállók megbízásából debreceni
ácsok végezték, a feljegyzések szerint a hidat igen gyakran kellett
javítani, mivel a téli jégzajlás sokszor megrongálta. Szolnokon
egyébként 1906-ig csak fahidak íveltek át Tisza felett, a legutolsónak
is a jég jelentette a végzetét.

A
feltárás folytatását a helyi önkormányzat, a Nemzeti Kulturális Alap és a
szolnokiak támogatása tette lehetővé, ez a munka öt napon át, a
hétvégén is folyik. Elsőként az Octopus Tengeri Régészeti Kutató
Egyesület különleges szonárja (hangradarja) segítségével beazonosítják a
mederben lévő maradványokat. A berendezés kamerával összekötve
háromdimenziós képet alkot a Tisza medréről. A szonár jelzései nyomán
helyi könnyűbúvárok merülnek a folyóba, és bójákkal jelölik meg a
felfedezett cölöpöket. Végül a hídmaradványokból mintákat vesznek,
ezeken elvégzik majd az abszolút kormeghatározást.