Idéntől
kicsit több mint egy középfokú nyelvvizsgát ér egy gyermek, de jövőre
két középfokúra nő az értéke. Az ötlet a valódi megmérettetésre számító,
sokat tanuló, igyekvő gimnazisták között kínos közröhej tárgyát
képezi.
(Forrás: Magyar Rádió)

Az
egyetemi, főiskolai oktatás egyre drágább, az államilag finanszírozott
helyek száma csökkenőben, érthető tehát, hogy folyamatos a marakodás a
koncon, azon, hogy ki jusson hozzá az ingyenes tanuláshoz. A diákok
általában igazságosnak tartják a versenyt, győzzön a jobbik, az, aki
többet tud, jobban teljesít.

Az
államnak azonban más szempontjai is vannak. 2005-ben, belátva, hogy
egyre kínosabb, hogy honfitársaink nem tudnak nyelveket, olyan magas
pluszpontokkal jutalmazta a nyelvvizsgákat, hogy két kitűnő eredményű,
emelt szintű érettségivel, nyelvtudás nélkül nem lehetett bejutni a jobb
egyetemekre. A felvételi eredményeket óriási felháborodás követte, a
fél ország a hátrányos helyzetű vagy tisztes szegénységben élő, jó
képességű, de továbbtanulni nem tudó diákokról beszélt. Persze nem az
igazi nagy nyomorban tengődők sorsa fájt ilyen sok embernek, a
középosztály gyermekei is nagy számban estek ki a
rostán.

Az oktatási kormányzat,
belátva, hogy esélyegyenlőségi szempontokat is illene érvényesíteni a
felvételi során, és átdolgozta a pontszámítást. Mivel minden oktatást
érintő változást két évvel a bevezetés előtt be kell jelenteni,
vegytiszta formában 2008-ban lép életbe az új rendszer, az idei
felvételi még az öszvérek jellegzetességeit mutatja. Jövőre két kitűnő
emelt szintű érettségivel leküzdhető lesz a nyelvvizsga hiánya, aki jól
teljesít, maximumot kap. Pluszpontok persze járnak, már idén is, például
nyelvvizsgákért, de a hátrányos helyzetű, fogyatékos vagy tanulatlan
családból érkező fiatalok is számíthatnak egy nyelvvizsga
ellentételezésére.

No és a kismamák,
akik egészen 2006-ig kiváltságos helyzetben voltak: bárhol, tehát
fizetős iskolákban is ingyen tanulhattak, az állam átvállalta helyettük a
tandíjat. Ez 2006-ban annyiba került a költségvetésnek, hogy 2007-ben –
tekintettel az ország siralmas gazdasági helyzetére –, már nem kívánta
állni a kincstár. Egy váratlan huszárvágással oldották meg a
kecske-káposzta problematikáját: jussanak be inkább az ingyenes helyekre
a kismamák, amit ugye úgyis mindenképpen finanszírozni kell. Idéntől
tehát kicsit több mint egy középfokú nyelvvizsgát ér egy gyermek, de
jövőre két középfokúra nő az értéke.

Az ötlet a valódi megmérettetésre számító, sokat
tanuló, igyekvő gimnazisták között kínos közröhej tárgyát képezi.
Valószínűleg idén jó lesz az árfolyama egy hamis terhességi
igazolásnak.

– Alapvetően jó, hogy
segítjük a hátrányos helyzetűeket, de nem reális, hogy az, aki gyereket
szült 18 éves kora előtt, 50 pontot kap a 480-ból. Nekem két
nyelvvizsgát kellett tennem ahhoz, hogy megkapjam ezt az 50 pluszpontot –
mondja egy diáklány.

De nemcsak a
diákok vélik úgy, hogy érdemes lenne különválasztani a tudásuk alapján,
saját jogon felvetteket az egyébként nagyon fontos, de egyéb szempontok
szerint előnyben részesítetteknél. Ugyanezt a gondolatot fogalmazta meg
Hoffmann Rózsa oktatáskutató, a KDNP parlamenti képviselője is az elmúlt
héten.

– Nem szabad összekeverni a
nem összehasonlítható dolgokat. Az érettségi és a felvételi egy egyre
keményebbé váló versenyvizsga, ahol a képességeknek és a teljesítménynek
kell dominálnia. Kétségtelen, hogy egy hátrányos helyzetű fiatal nem
indul egyenlő esélyekkel, viszont a közoktatási rendszernek, a
kormánynak, aki ezért felelős, kell olyan gondoskodó intézkedéseket
hoznia, hogy ezek a hátrányok leküzdhetők legyenek. Ettől nagyon távol
vagyunk. Értjük a kormányzat szándékát, de szűkülő keretszám esetén
olyan intézkedést sem szabad hozni, amely sérti a jogegyenlőség elvét,
és azokat a fiatalokat hozza hátrányosabb helyzetbe, akik nem tartoznak e
kategóriák egyikébe sem. Sokféle programra lenne ahhoz szükség, hogy a
tanulni akaró és tehetséges fiatalok egyenlő eséllyel indulhassanak. A
javaslatunk a következő: annyi férőhellyel, ahányan ezen többletpontok
birtokában jutnának be a felsőoktatásba, emelje meg a kormányzat a
mindenkori államilag finanszírozott férőhelyeknek a számát.
Svédországban például ez a módszer bevált az ’56-os disszidensek
esetében. A kormánynak kötelessége felmérni, hogy hány ilyen fiatal van,
és akkor lehet majd csak látni, hogy ennek milyen költségkihatása van.
Nyilván pénzbe kerül, de a hátrányos helyzetűek támogatása is pénzbe
kerülne – ezért nem teszi megfelelő hatékonysággal a kormány a dolgát
évek óta -, és most azzal akar kompenzálni, hogy előnytelen helyzetet
teremt a többieknek. Ez sem igazságos! Ezen kívül itt vannak a kismamák.
Mi sem értjük, hogy a felvételinél miért kell előnyt kapniuk azoknak,
aki várandósok, vagy gyermekük van. Azt messzemenőkig támogatjuk, hogy a
képzési hozzájárulás fizetése alól mentesüljenek, de hogy a bejutásnál
miért kell előnyt kapniuk, nem értjük.

Mindenki számára könnyen belátható, hogy ha egy fiatal
az igazán kilátástalan nyomorból próbálja magát kiküzdeni, akkor tényleg
nem boldogulhat egyedül. Varga Júlia egy cigány származású joghallgató
fiatalember sikertörténetét rögzítette, aki keményen és elszántan
tanult, minden lehető támogatáshoz hozzájutott, de még így csak
hajszálon, illetve egy Katapultnak nevezett programon múlt, hogy meg
tudott kapaszkodni az egyetemi létben. Rontó Zoltán szeptembertől a
Miskolci Egyetem hallgatója. A cigánytelepen rajta kívül még egy fiatal
tanul felsőoktatási intézményben. Tudták előre, hogy az érettséginek jól
kell sikerülnie, mert e nélkül nincs esély a
továbbtanulásra:

– Rettentő nagy
akarat és szorgalom kell ahhoz, hogy egy roma fiatal bejusson az
egyetemre. És kell egy támogató csoport vagy személy, aki folyamatosan
ösztönöz. Nekem az anyám és a nevelőapám segített, annakidején pedig még
édesapám, aki nagyon szigorúan nevelt. Ő akár éjszaka is, amikor
hazaért a munkából, kérte az ellenőrzőmet, és sosem volt neki jó a
hármas vagy a négyes osztályzat. 16 éves korom óta én is tudom, hogy
tanulni kell. Nagyon fiatalon megtapasztaltam, hogy milyen kemény a
segédmunka, a napon állni egész nap, és lapátolni, csákányozni. És ezen
kívül pedig kellettek olyan emberek, mint Derdák Tibor, akik még
általános iskola 7. osztályában megkerestek bennünket, mondták, hogy
nyílik Ózdon egy roma tehetséggondozó kollégium, és szeretnék, ha mi
ebben gondolkodnánk. Be is kerültünk ide, itt megkaptunk minden tanári
segítséget, valamint utazási hozzájárulást, ingyenes étkezést és
kollégiumi lakhatást. Nekünk csak annyi dolgunk volt, hogy tanuljunk. A
Katapult nevű program segített a felsőoktatásba való bejutásban:
hármunknak sikerült. Bizonyos ponthatár felett átvettek minket állami
támogatású képzésre, így nem kell az egyetemért fizetni. E nélkül nem
jutottam volna be, pedig kettő emelt szintű érettségit tettem, amiért
megkaptam a pluszpontokat.

Azonnali,
sürgős hátránykiegyenlítésre van szükség – érvel az oktatási
minisztérium munkatársa, aki nem is igazán érti a kereszténydemokrata
képviselő asszony problémáját.

– A
fogyatékkal élők és a halmozottan hátrányos helyzetűek aránya a
felsőoktatásban nem éri el a három százalékot – mondta Borovszky Tímea,
az oktatási minisztérium roma integrációs titkárságának vezetője.
Mindenképpen indokolt, hogy valamilyen jellegű segítséget nyújtsunk
nekik. Nem gondolnám, hogy a szociális jellegű támogatások vagy a
többletpont-szerzések indokolatlan, vagy pedig olyan versenyelőnyt
teremtenének, amit ne lehetne elfogadni társadalmilag. Ez egy akut
probléma, amit pillanatnyilag nem lehet megoldani. Nagyon sok fogyatékos
vagy roma fiatal azért nem tud a felsőoktatásba bekerülni, mert olyanok
a szociális hátterei, vagy nincs családi ösztönző, vagy az anyagi
helyzetük nem engedi, hogy lehetőséghez jussanak. Ezt a három százalék
alatti létszámot mindenképpen meg kell támogatni, hogy esélyük legyen
egy jobb életre. A többletpont-adás pedig egy hátránykompenzáció. A
kismamáknál ugyanígy fennáll a hátrányos helyzet, sok helyen nem
alkalmazzák őket, segítséget kell nekik is nyújtani. Azt pedig senki ne
gondolja, hogy az a diák, aki négy évig rendesen tanul, nyelvvizsgát
szerez és felkészül, nem fog bekerülni egyetemre, mert be fog
kerülni.

Derdák Tibor szociológus
eleinte csak tanulmányozta a szegénység bugyrait, de néhány év komoly
lelkifurdalás után a tettek mezejére lépett: ma gimnáziumokat szervez az
elesetteknek. Részt vett a Gandhi Gimnázium és a Collegium Martineum
szervezésében, jelenleg az alsószentmártoni Kistigris Gimnázium
igazgatója. Ő egyértelműen üdvözli a hátrányos helyzetért járó
pluszpontok nyújtotta előnyt.

A
szociológus azt mondja, olyan lakásokból, ahol asztal sincs –
számítógép-asztal pedig egész biztos nincs -, hosszú küzdelem eljutni az
értelmiségi pályák csúcsáig. Nem nagyon van a roma diplomások közt
orvos, közgazdász, inkább tanárok, szociális munkások, lelkészek, azaz
azoknak a mintáit követik, akiktől életük folyamán segítséget kaptak. A
mentorálási rendszer sokat segíthet a fiatalok felzárkóztatásában, de
nem működik a dolog anélkül, hogy ne lenne helyben olyan valaki, akire
az illető diák mindig számíthat:

–
Kell hogy legyenek olyan tanárok, szociális munkások, akik a hóna alá
nyúlnak egy-egy ilyen fiatalnak, akik ott vannak helyben, és olykor
10-15 évig is figyelemmel kísérik a pályafutását, akikre lehet
számítani. Egy jól működő demokráciában vannak ilyen személyek, de
Magyarországon mindenki mindent az államtól vár. Az állam most meg is
tett egy jelentős lépést, de ez csak akkor áll meg, ha van hozzá civil
segítség. Ahhoz, hogy a tanulásnak becsülete legyen, elérhetőnek,
kézzelfoghatónak kell lennie, látszódnia kell a karriereknek, ami mentén
elindulnak és eljutnak valahova a fiatalok. Ma ezek az utak nem
látszódnak a hátrányos helyzetűek körében – mondja Derdák
Tibor.

Hogy mi várható a felvételi
pluszpontokat illetően? Úgy tűnik, hogy minisztériumban nincs
fogadókészség arra, hogy a felvételin különválasszák a tudás és az egyéb
szempontok alapján felvetteket. Pillanatnyilag dönthetnek a diáklányok,
hogy nyelvvizsgát tesznek vagy teherbe esnek, de a legtutibb befutó a
több nyelven beszélő kismama. Aki egyébként, még az is lehet, hogy saját
jogon is bejutna az egyetemre.