A világ
legfejlettebb országait tömörítő szervezet, az OECD által kedden
Párizsban kiadott, a 30 tagállam és a partnerországok oktatási
helyzetét, legfrissebb adatait elemző tanulmány szerint megéri tanulni, s
különösen jellemző ez Magyarországra.

Az Oktatási körkép
2007 című, az Oktatási és Kulturális Minisztérium által
megjelentetett kiadvány szerint ugyanis az egyetemi diplomával
rendelkezők jövedelmi előnye Magyarországon magasabb, mint bármely más
OECD-országban (a 30-44 év közötti, egyetemi szintű diplomával
rendelkező magyarok jövedelmi előnye 125 százalékos azokhoz képest, akik
a felső középfokú oktatásban – azaz a középfokú oktatás befejező, 15-16
esztendős életkorban kezdődő éveiben – szereznek képesítést). Az is
fontos megállapítás, hogy Magyarországon a felsőfokú képesítéssel
rendelkezőknek sokkal nagyobb esélyük van munkát találni: ez az arány a
25-64 év közötti, felsőfokú képesítéssel rendelkező munkavállalók 83
százaléka a felső középfokú oktatásban képesítést szerzők 70
százalékával szemben. 

A
tanulmány adatai szerint Magyarországon a felsőfokú képesítés
megszerzésének lehetősége meghaladja az OECD-országok átlagát, azonban
igen szorosan kötődik a társadalmi-gazdasági háttérhez. A várhatóan
felsőfokú képesítést szerző 15 évesek aránya Magyarországon 63 százalék,
szemben az 57 százalékos OECD-átlaggal. Ugyanakkor az OECD-országok
közül Magyarországon a legerősebb a tanulók társadalmi-gazdasági háttere
és felsőfokú képesítésük megszerzése közötti kapcsolat. Még ha
leszámítják is a tudásbeli felkészültségben mutatkozó különbségeket, a
magasabb szintű társadalmi-gazdasági háttérrel rendelkező magyar tanulók
esetében 2,7-szer nagyobb a valószínűsége annak, hogy a felsőoktatásban
tanulnak tovább, mint az alacsonyabb társadalmi-gazdasági
hátterűeknél.

Az OECD tagállamai
közül egyébként a népesség arányában Magyarországon a legkisebb a
természettudomány területén felsőfokú végzettséggel rendelkezők száma:
695 fő jut 100 ezer 25-34 év közötti, foglalkoztatott személyre, s ez az
arány az OECD-átlag kevesebb mint fele. Ami az oktatás megszervezését, s
a benne résztvevők jövedelmi viszonyait illeti, a tanulmány szerint
Magyarországon a tanulók számára viszonylag kevés az oktatási idő. A
diákok Magyarországon iskoláik során 7 és 14 év között 6 139 tanórán
vehetnek részt. Ehhez képest az OECD-átlag 6 898 óra. Az OECD-átlaghoz
viszonyított eltérések túlnyomórészt a 7 és 8 évesek alacsony
óraszámából adódnak, akik Magyarországon 611 tanórán vesznek részt
évente, szemben az OECD 793 órás átlagával.

A tanulmány szerint Magyarországon a tanárokra háruló
oktatási teher, különösen az alsó középfokú oktatásban (a 11-13 év
között kezdődő oktatási szakaszban) az egyik legalacsonyabb az
OECD-országok körében. Magyarországon a tanórák éves száma várhatóan évi
777 óra az alapfokú oktatásban részt vevő tanároknál (OECD-átlag: 803
óra évente), s évi 555 óra az alsó és a felső középfokú oktatásban
tanító tanároknál (OECD-átlag: évi 707, illetve 664 óra). Ugyanakkor a
pedagógusok bérei is igen alacsonyak: az összegzés szerint
Magyarországon az alapfokú és az alsó középfokú oktatásban tanító,
minimális végzettségű és 15 év tapasztalattal rendelkező tanárok évi 15
622 amerikai dollárnak (USD) megfelelő összeget keresnek, ami messze a
legkisebb adat az összes OECD-országon belül, és jelentősen elmarad az
OECD 37 603 és 40 322 USD átlagától. A felső középfokú oktatásban tanító
tanárok bére pedig 19 541 USD, ami szintén jócskán alatta marad az OECD
43 239 USD-s átlagának).

A kiadvány
megemlíti, hogy a magyarországi tanárok bére 1996 és 2005 között több
mint kétszeresére növekedett, ami az adatokat szolgáltató OECD-országok
körében a leggyorsabb növekedést jelenti. A tanulmány összességében azt
állapítja meg, hogy az OECD-térségben a felsőoktatás gyors bővülése, az
egyetemet-főiskolát végzettek számának gyarapodása ellenére nincs jele a
felsőoktatásban szerzett diplomák értékvesztésének.