Berlin
történelme egyre inkább meghatározó lesz a városkép szempontjából is.
Jelenleg legkevesebb nyolc emlékmű terve van terítéken. (Forrás:
Hírextra)

Berlin történelme egyre inkább
meghatározó lesz a városkép szempontjából is. Erre utal az a keddi
értesülés, amely szerint mind a szövetségi, mind a városi – a
főváros esetében önálló tartományi – hatóságok az eddiginél is
határozottabb erőfeszítéseket kívánnak tenni a múlttal kapcsolatos
emlékezés ébrentartására, különös tekintettel arra, hogy évtizedekkel
ezelőtt Berlin előbb a náci, majd az egykori keletnémet kommunista
diktatúra fővárosa volt.

Jelenleg – mint
azt a hatóságok megerősítették – legkevesebb nyolc emlékmű
terve van terítéken. Kivétel nélkül olyan emlékművekről van szó, amelyek
az elmúlt időszak történelmének legkeserűbb fejezeteit idézik fel, s
amelyek többsége legalább olyan vitatott, mint a meggyilkolt európai
zsidók előtt tisztelgő, a Brandenburgi kapu közvetlen közelében
létesített holokausztemlékmű. Ez ugyanis több mint 17 évig tartó vita
után, 2005 május 10-én készült el.

Hosszú viták
után tavaly novemberben kezdődött egy emlékmúzeum, illetve dokumentációs
központ építése Berlinben, mégpedig azon a helyen, ahol a náci hadsereg
és a titkosrendőrség, az SS, valamint a Gestapo egykori főhadiszállása,
azaz terrorközpontja állt. Az emlékhely a tervek szerint 2010-re készül
el, s a múzeum hivatalos nevén „a terror topográfiája” lesz, mintegy
emlékeztetve: azon a helyen a náci rezsim idején a diktatúrával
szembeszállók ezreit börtönözték be, súlyosan megkínozták őket, s
többségüket öngyilkosságba kergették.

A tervek
között szerepel a két további emlékmű felállítása a náci rezsim
áldozatai számára. Az egyik az üldözött és meggyilkolt
homoszexuálisokra, a másik pedig a nácik által ugyancsak üldözött német
szintikre és a romákra emlékezne.

Az
előbbi – ugyancsak hosszabb viták után – minden
valószínűség szerint 2008-ra elkészül dán szobrászok tervezésében Berlin
Tiergarten nevű negyedében, nem túl messze a holokausztemlékműtől. Az
utóbbi ügye azonban egyelőre egyhelyben topog, mégpedig az érintettek
szervezeteinek különböző feltételei miatt. Míg a romák azt követelik,
hogy az emlékmű talapzatán ne szerepeljen a cigány kifejezés, a szintik
éppen ezért emelnek szót.

A második világháború
után elüldözött, illetve kitelepített németek számára tervezett
emlékművel kapcsolatban, szintén hosszan tartó nézeteltérések után
Németországban már többé-kevésbé konszenzus alakult ki, az emlékmű ellen
ugyanakkor mindenekelőtt Lengyelország és Csehország vezetői
tiltakoznak. Az Angela Merkel kancellár vezette kormány azonban
ragaszkodik a múzeum, illetve emlékhely felállításához.

Immár hivatalosan is napirenden szerepel a német
egység központi emlékművének felállítása, amellyel kapcsolatban a
hírhedt berlini fal leomlásának 18. évfordulóján, tavaly novemberben
rendezett ünnepi ülés keretében a Bundestag egészen konkrét határozatot
hozott: az egység és a szabadság emlékművét Berlinben kell felállítani, s
legkésőbb 2009 őszéig, a fal leomlásának 20. évfordulójáig. Az azonban
még a jövő „zenéje”, hogy az emlékmű milyen is legyen.