A fagy
Édenkertjének nevezte José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke
azt a föld mélyére épített sarkvidéki bunkert, ahol a bolygónkon
termesztett összes mezőgazdasági növény vetőmagját őrzik majd. (Forrás:
[origo])

Az „ítéletnapi
vetőmagszéfet” 2008. január 26-án megnyitó Jens Stoltenberg
norvég kormányfő a létesítményt Noé bárkájához hasonlította, amely a
biológiai sokszínűséget hivatott megóvni az eljövendő nemzedékek
számára. A hegy gyomrában, 130 méter mélységben megépített bunker
megnyitóján a meghívott vendégek között volt Wangari Maathai kenyai
környezetvédő, a 2004-es év Nobel-békedíjasa is, aki előrelátásában
egyedülállónak nevezte a programot.

Az ünnepségen Jens Stoltenberg és Wangari Maathai
helyezte el az első vetőmagdobozt: a konténer 104 országból származó
rizst tartalmaz – adta hírül az MTI. A megnyitó napjára összesen 100
millió mag érkezett különféle ázsiai, európai, dél-amerikai és afrikai
haszonnövények fajtáiból.

A
vetőmagokat – mintánként 500 darabot – ezüstfóliába burkolt
konténerekben tárolják, amelyeket fémpolcokon helyeznek el a három
27-szer 10 méteres, légmentesen záródó kamra valamelyikében. Mindhárom
kamra egyenként másfél millió minta befogadására alkalmas, így a
vetőmagszéfben 4,5 millió féle minta, összesen kétmilliárd mag
helyezhető el. A vetőmagok efféle változatossága a jövőben még fontos,
nélkülözhetetlen eszközünk lesz a klímaváltozás, a víz-, élelmiszer- és
energiaválság leküzdésében – mondta el a megnyitón Cary Fowler, a
Spitzbergák Globális Magbank költségeit álló, római székhelyű Globális
Terménydiverzitás Alapítvány (Global Crop Diversity Trust, GCDT)
ügyvezető igazgatója.

Vetőmagbank
már nem egy épült a világon, ám a Norvégia és az Északi-sark közt
félúton található Spitzbergák szigete várhatóan az eddigi
legbiztonságosabb helyszín a vetőmagok tárolására. Jelenleg világszerte
körülbelül 1400 hűtött magtárolóban őriznek mintegy hatmillió féle
növényi magot, sokuk azonban nincs kellő biztonságban: politikai
zavargások, háborúk, természeti csapások fenyegetik őket. (Megesett
például, hogy a Fülöp-szigeteken egy tájfun egy teljes magbankot
megsemmisített.) Alapvető cél volt tehát, hogy legyen egy olyan globális
tárolóhely, amelyben a világ összes magbankjában őrzött szinte
mindegyik fajtáról tárolnak példányt. A Spitzbergákon a 4,5 millió
vetőmag között gyakorlatilag a Föld összes fajtájából őriznek majd
mintát. A -18 fok pedig biztosítja, hogy az „ítéletnapi széfben”, ahogy
sokan nevezik, akár 200 évig is eltarthatók legyenek a létfontosságú
búza-, árpa-, borsó- és egyéb magvak.

A vetőmagbankokra nem csupán egy távoli, esetleg
megtörténő globális katasztrófa miatt van szükség. Már most is
szembesülünk azzal a problémával, hogy a haszonnövényfajták sokfélesége
rohamosan csökken. A 20. század elején még 8000 almafajtát termesztettek
az Egyesült Államokban, mára ennek mindössze 5 százaléka maradt meg.
Mexikóban az 1930-ban feljegyzett kukoricafajtáknak ma csupán 20
százalékát, az 1949-ben Kínában termesztett 10 ezer búzafajta mindössze
10 százalékát termesztik. A helyi éghajlatviszonyokat jól tűrő
tájfajtákeltűnőben vannak. (A vetőmagbankok szükségességéről
részletesebben lásd korábbi cikkünket.)