Milyen
veszélyek fenyegetik történeti értéket képviselő épületeinket? – tettük
fel a kérdést a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal regionális
irodavezetőinek a műemléki világnapon. A válaszok közül néhány:
pénztelenség, nemtörődömség, befektetői érdekek, rongálás. (Forrás:
NOL)

Épp egy hete történt, hogy
lebontottak a budai Várban egy ötszáz évesnél is régebbi várfalrészletet
a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal engedélyével. Kőszegen pedig néhány
héttel ezelőtt romboltak le egy műemlék gyárcsarnokot, a Kulturális
Örökségvédelmi Hivatal jogos felháborodására. Azon túl, hogy a hivatal
mit tart elfogadhatónak és mit nem, a két esetben az a közös, hogy
mindkét elpusztított érték befektetői érdekek útjában állt.
Kimondhatjuk: ma a műemlékek és a náluk jóval nagyobb számú történeti
értékű épületek egy része azért van veszélyben, mert zavarja a
befektetők elképzeléseit, megnöveli költségeiket, korlátozza
mozgásterüket.
  
Szinte minden
régióból tudnánk hasonló példákat idézni. Szécsényben például egy 1810
körül épült kisnemesi lakot bontattak le majdnem, csupán azért, mert
zavarta a most épülő Penny Market észrevehetőségét. Szegeden az
újszegedi kendergyár 1880 körül épült csarnokát pusztította el
tulajdonosa, amikor megneszelte, hogy ideiglenes védelem alá akarják
helyezni az épületet. S elejét vette ezzel annak a gondnak, hogy
műemlékes kötelmeknek kelljen majd megfelelnie. Pécsett a Bauhaus
világhírű építészének, Forbáth Alfrédnak a szülői házára adtak ki
bontási engedélyt, nem ismervén a ház értékét, majd amikor az egyik
szomszéd fellebbezett, s a műemlékhivatal gyorsan ideiglenes védelmet
rendelt el, a tulajdonos félig lebontotta, s így áll most. Tavaly
Budapesten, a Józsefvárosban a Leonardo utca 33.-at rombolta le a Corvin
sétány beruházója, az ideiglenes védelem lejártának
másnapján…

Budapesten a VI., VII.,
VIII. kerületben talán a legerősebb a befektetői érdekek fenyegetése. A
XIX-XX. századi eklektikus épületállományért itt vívja a legtöbb harcot
az örökségvédelem, a civilek által is támogatva. Harcos civilek
kényszerítették ki például, hogy ne bontsák tovább a Király utca 40.-et.
Nekik köszönhető, hogy műemléki jelentőségű területté vált a VII.
kerület egy kis része, melyre most február 1-jétől négy hónapig
változtatási tilalmat is elrendeltek, s ezalatt műemléki kezelési tervet
dolgoznak ki rá. A KÖH új elnöke, Mezős Tamás szerint ugyanis a védelem
új módszere nem annyira az egyedi védés, hanem a szabályozási tervbe
eleve beépülő kezelési terv, amely rögzíti, hogy mit tehet a bontani
kívánó befektető, és mit nem.

Az
egyedi védések kezdeményezése mintha meg is torpant volna. Igaz, tavaly a
kulturális miniszter végül is aláírta újabb 101 objektum műemlékké
nyilvánítását. De a lista még mindig nem jelent meg a közlönyben.
Valószínűleg nem a közlönykiadó késlekedése miatt…

Egyébként továbbra is vannak forró pontok a VII.
kerületben. Pár nappal ezelőtt a Nagydiófa 8. alatti, 150 éves lakóház
megmentéséért tüntettek a civilek, s ígéretet kaptak a polgármestertől,
hogy a mai képviselő-testületi ülésen helyi védettségűvé nyilvánítják a
házat.

Vidéken nem is annyira az új
beruházások veszélyeztetik a műemlékeket, hanem inkább a tulajdonosok
pénztelensége vagy nemtörődömsége. Kastélyok, templomok, népi emlékek
sokasága áll beszakadt tetővel, födémmel, olykor az összedőlés határán.
Sokat cikkeztek egyik legszebb kastélyunk, a turai pusztulásáról. Itt az
utóbbi időben végre mozdult valami, az indiai tulajdonos egy kft.-t
bízott meg a kezeléssel, s megtörtént a födémcsere. Pusztulással
fenyegető állapotban van azonban Velencén a Meszlényi-kastély,
kilátástalan a soponyai és a csalapusztai kastély helyzete, hasonló a
gávavencsellői Bacskay-ház, a nyírpazonyi Vay-kúria, az adonyi zsinagóga
és a teveli katolikus templom kondíciója.

És akkor még nem beszéltünk a rongálásról. Panaszolják
például a műemlékesek, hogy Miskolcon az avasi református temető sírjait
havonta feldúlja egy galeri. Többek közt Szemere Bertalan síremlékét
sem kímélve.