Tájékoztató
a Magyar Drámapedagógiai Társaság Drámapedagógia a felsőoktatásban –
helyzet- és jövőkép címmel tartott tanácskozásról.

2008. április 24-én az Apor Vilmos Katolikus Főiskola
és a Magyar Drámapedagógiai Társaság DRÁMAPEDAGÓGIA A FELSŐOKTATÁSBAN –
helyzet- és jövőkép címmel tanácskozást tartott. A tanácskozáson a
drámapedagógiai tárgyú képzésekben érintett magyar felsőoktatási
intézmények döntő többségének képviselői részt vettek. Az OKM
képviseletében Rádli Katalin jelent meg és tartott tájékoztató jellegű
előadást.

A tanácskozásnak
aktualitást az akkreditált drámapedagógia-tanár MA képzés indításának
lehetősége és akadályai adtak,

A MA
képzés indokoltságáról Kaposi József tartott bevezető előadást.
Hangsúllyal szólt arról, hogy a drámapedagógia a magyar közoktatás és a
felsőoktatás minden szintjén jelen van – a jogi szabályozók a
drámapedagógiának teret adnak, és jelentős a társadalmi igény is.
Említette azokat a társadalmi problémákat, melyek az oktatást is
érintik, és amelyek következményei az osztálytermekben jelentkeznek:
(iskolai drogterjesztés és -fogyasztás, iskolai agresszió kezelése,
különösen aktuális kérdés a tanárok ellen irányuló, illetve a tanárok
által elkövetett erőszak kezelése, a drámapedagógia lehetőségei az
integrációban, a sajátos nevelést igénylő gyermekek körében.) Szólt
azokról a (módszertani hiányosságokról), melyek ma jellemzik a
pedagógusok munkáját, amikben a drámapedagógia segítheti őket (pl.
szövegértő olvasás, csoportépítés, személyiségfejlesztés,
problémamegoldó, kritikai gondolkodás, kreativitás, tanulási problémák
kezelése stb.). Említette, hogy különösen fontos szerepet játszhat a
drámapedagógia, sajátos természetéből adódóan, a (kompetencia alapú)
pedagógiai munka gyakorlati megvalósításában.

A megrendelői oldalról egyértelműen tapasztalható, hogy
jelentős igény van a drámapedagógia intenzív megjelenésére az
iskolákban – éppen ezért lenne szükséges indítani drámapedagógia-tanár
MA képzéseket. A felsőoktatás azonban nem rendelkezik – elegendő számban
– olyan szakemberekkel, akiknek a drámapedagógiai szaktudás birtokában
megfelelő tudományos fokozatuk, minősítésük is van. Magyarországon nincs
drámapedagógiát képviselő doktori iskola, tehát abszurd az a jogi
feltétel, elvárás, hogy PhD fokozattal rendelkező tanárokkal fedjük le
drámapedagógus-tanárképzést. Azok többsége, akik a szakma által
elfogadottak, publikációkkal, jelentős oktatási gyakorlattal, esetenként
nemzetközi tapasztalattal is bírnak, azok nincsenek bent a rendszerben,
a felsőoktatás valamilyen – adminisztratív vagy pénzügyi – ok miatt
kizárja őket. Nélkülük rangos hazai képzéseket indítani nem lehet, és a
jelenlegi helyzet szerint velük sem lehet, hiszen többségük nem
rendelkezik a szükséges tudományos fokozattal.

A drámapedagógiai tárgyú doktori iskola hiányában az
érdekeltek és érdeklődők csak a tudomány más területein tudnak fokozatot
szerezni, így a doktori címük nem jelzi és nem jelezheti, hogy a
szakterülethez (a drámapedagógiához) értenek-e egyáltalán. Ezen a
helyzeten segítendő a Magyar Drámapedagógiai Társaság vállalja, hogy
szakmai grémium létrehozásával, (személyre szólóan vizsgálva)
ajánlásokkal segíti az akkreditációs és indítási ügyekben döntéseket
hozók munkáját.

A helyzetet
súlyosbítja a közös képzések indításának rendezetlen jogi háttere,
többek között az az elvárás, miszerint a közös képzésben részt vevő
minden intézménynek külön-külön is teljesítenie kell minden személyi
feltételt – ez szintén jelentős akadályát képezi a
szakindításnak.

Mindezek
következménye lehet, hogy a közeljövőben egyetlen intézmény sem tudja
elindítani a MA-képzést, vagy ha igen, akkor lehetséges, hogy
drámapedagógiai szakmai kompetenciával nem rendelkező, de tudományos
fokozattal bíró kollégákra épített képzések fognak jelentkezni indítási
kérelemmel.

A fent említettek
kapcsán a tanácskozás a problémák feltárásában tudott előre lépést
mutatni.

A tanácskozás szervezőinek
nevében:
Kaposi László, a Magyar Drámapedagógiai Társaság
elnöke