A
korábbi Szálasi-kép revízióra szorul: a nyilas vezér gyűlölte a
zsidókat, de 1944 decembere közepéig reménykedett kormánya nemzetközi
elismertetésében, s ezért csak vonakodva deportált – véli Karsai László
történész, a szinte ismeretlen „C”-füzet publikálója. (Forrás:
hvg.hu)

„A szovjetek és az
angolszászok nyári hadászati meglepetése és terve teljesen kudarcot
vallott, és csődöt mondott […]. Németek és japánok viszont igen nagy
hadászati előnyökre tettek szert, nagy hadászati kezdeményezéseknek az
előfeltételeit rakják le” – írja naplójában magabiztosan Szálasi Ferenc,
a Nyilaskeresztes Párt-Hungarista Mozgalom vezetője 1943. október
19-én. A nyugdíjas vezérkari őrnagy valóságérzékelését példázza, hogy a
szövetségesek sztálingrádi csata óta tartó előrenyomulásáról
nem hajlandó tudomást venni. Szeptemberben még egyenesen élcelődik egy
nógrádi körorvos németajkú feleségének helyzetértékelésén, hogy Hitler
már nem tudja megnyerni a háborút: „Nézsán! Egy körorvos felesége!!
Remélem, a nő konyhában jobb sztratéga, mint a katonai események
bírálatában.” Nem tudjuk, Szálasi hogyan főzött, de stratégaként
csapnivalónak bizonyult, hiszen még egy vidéki doktorné is jó másfél
évvel korábban látta a Harmadik Birodalom elkerülhetetlen vereségét,
mint a magát a nemzet vezetőjeként vizionáló volt
főtiszt.

Karsai László történész
a Beszélő folyóirat
márciusi és áprilisi számában publikálta Szálasi teljes úgynevezett
„C”-füzetét. A napló nem volt tökéletesen ismeretlen, hiszen
Beneschofsky Ilona, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár vezetője tartalmi
összefoglalót készített belőle, és 1984-ben elemzésével egyetemben
publikálta egy, még a történész szakma által is csak elvétve olvasott
évkönyvben. Az elsősorban a magyar holokauszt kutatójaként ismert Karsai
a napló elé írt kiváló bevezetőjében Bibó Istvánt idézve a korszak
„hamis realista” típusához – a román Vasgárda-alapító Codreanu és a
vallon Degrelle mellé – sorolja Szálasit mint olyan agresszív
kispolgárt, akit a túlzott öndokumentálás, a morális igények állandó
hangoztatása, ugyanakkor a tettekben is megnyilvánuló erkölcsi
felelőtlenség jellemzett.

Szálasi
mániákusan hitt isteni küldetésében, és valóban igyekezett dokumentálni
minden gondolatát, még ha ezek nem is voltak számosak, eredetiek és
mélyenszántóak. Haláláig többször is nekirugaszkodott a naplóírásnak,
ezzel eszméi helyességét akarta saját maga és közönsége előtt is
igazolni. A most közölt „C” rövid pályafutásának egyik válságos
időszakában keletkezett, 1943. szeptember 15. és 1944. július 18 között;
akkor, amikor pártja a nagy 1939-es választási siker után harmadára
erodálódott, az uralmon lévő politikai elit és a német vezetés is
páriaként kezelte. Az 1944. március 19-iki német megszállás
felvillantotta előtte a halomra kerülés lehetőségét, de csalódottan
kellett tapasztalnia, a Harmadik Birodalom nem rá, hanem másokra,
megbízhatóbb kollaboránsokra tett.

A
most közölt napló 151 számozott, műfajilag sokszínű „gondolattöredéket”
tartalmaz. Van közöttük sekélyes világpolitikai és geostratégiai
elemezés Csokonai Karnyónéja szeleburdi szolgájának, Lázárnak szellemi
és nyelvi színvonalán. Egy példa: „Angliában két tábor van; mind a kettő
fel akarja számolni az angol világbirodalmat, mert mindkettő tisztában
van az angol világbirodalom teljes csődjével és hasznavehetetlenségével;
az egyik tábor, Churchill a vezetője, a teljes beolvadást készíti elő
az USA-ba; a másik tábor, Eden a vezetője, a szovjettel való teljes
egybefűzést készíti elő. A zsidók mind a két eshetőséget játsszák meg.”
Vannak kocsmai okoskodások, hevült víziók a történelemről és az
emberről, mint például: „A három volt totalitás: az egyház mint
univerzalizmus, a katona mint militarizmus, a zsidó mint
plutokrata-marxista-judaista gazdasági rendszer meg fognak szűnni, és
helyükbe a nemzet totalitásán épült nacionalista és szocialista
világrend fog felépülni az ő teljes erkölcsi, szellemi és anyagi
földgömbtotalitásában.”