Kritikus
kockázati tényezőnek minősítette az egyik neves kutatóintézet a
médiából áradó erőszakot. Paul Boxer átfogó tanulmánya ugyanis
bizonyítani tudja: lényegében innen ered a serdülőkori agresszivitás.
(Forrás: Eduline)

Azzá leszel, amit nézel – a médiából áradó agresszió
negatívan befolyásolja a fiatalok viselkedését – derült ki a Newark-i
Rutgers Egyetem kutatója, Paul Boxer kutatási anyagából. Ma már nem
vitás: az erőszakos média rossz hatással van a gyerekek, különösen a
serdülők magatartására.

A kutatási eredményeket
(http://www.springerlink.com/content/4788773215243487/fulltext) jövőre
publikálják a kamaszkori problémákkal foglalkozó Journal of Youth and
Adolescence folyóirat februári számában. Boxer, a Rutgers Egyetem
pszichológusa 2004 óta vett részt a Centers for Disease Control (CDC)
által életre hívott kutatásban, mely az erőszak és a hozzá kapcsolódó
komoly fiatalkori erőszakoskodást és bűnügyi viselkedést
tanulmányozta.

Noha,
az erőszak-tartalmú média és az agresszív viselkedés közötti kapcsolat
már legalább 40 éve ismert, mivel a kutatások nagy részét laboratóriumi
körülmények között végezték, és nem a „való világban”, így nagyon kis
hangsúllyal szerepeltek a tények a dokumentációkban – mondta
Boxer.

Mi több,
egyes tanulmányokban korántsem tartották kellően fontosnak a többi,
gyermekek viselkedését befolyásoló tényezőhöz képest, mint amilyen az
iskolai illetve közösségi agresszív vagy erőszakos viselkedés, tanulási
nehézségek, pszichopátiás hajlamok, vagy az érzelmi
problémák.

Mivel az
erőszakosság egy többszörösen meghatározott viselkedésforma, Boxer és a
többi kutató az agresszió további rizikófaktorairól is gyűjtöttek
adatokat, hogy kivizsgálják, a médiából kapott durvaságok a többihez
képest milyen mértékben hatnak a magatartásra. „Az összes rossz közül a
média erőszak a legrosszabb. Átlagban, azok a fiatalok, akik agresszív
környezetben élnek, de a médiát elkerülik, nem hajlamosak az erőszakos
viselkedésre.”

A
vizsgálat során Michigan állam 430 középiskolájának, vidéki, külvárosi,
és városi környezetben élő 820 tanulóját elemezték, amit az állami
büntetés-végrehajtó intézmény 390 fiatalkorú bűnözőjéhez viszonyítottak,
úgy, hogy a nemek és a kisebbség eloszlása egyenletes volt. Emellett,
720 szülőt, illetve gondozót, valamint 717 tanárt is kikérdeztek
gyerekeikről, tanulóikról. Minden résztvevőt kifaggattak a
médiafogyasztásáról: milyen tévéműsort, mozifilmet nézett, milyen
videojátékkal játszott szívesen, mikor gyerek volt, és mi jellemző rá
tinédzser korában. Azt is meg kellett határozniuk, hogy volt-e részük
speciális antiszociális viselkedésben, például nem indokolt
fegyverhasználatban, kődobálásban.

A kutatók azt is megvizsgálták, hogy a fiatalok
környezete milyen mértékű agresszivitást mutat, valamint az erőszakos
magatartás további kockázati tényezői – mint például érzelmi
rendellenességek, vagy áldozati szerep – milyen mértékben vannak jelen. A
szülők, gondozók, és tanárok arról is beszámoltak, milyen
tapasztalatokat, ismereteket gyűjtöttek megfigyeléseik
során.

Miután
elvégezték az adatok széleskörű begyűjtését, a kutatók az általuk
elemzett eredményeket kiegészítették az erőszak tartalmú médiafogyasztás
mértékszámaival, így egy kumulatív kockázati összeget kaptak. Mint
kiderült: a nagyfokú erőszakos kockázati arányok jelenléte „számottevően
hozzájárul az erőszak és az általános agresszió kialakulásának
lehetőségéhez”. Mi több, ha a kockázati faktorok csak alacsony mértékben
vannak jelen, az erőszakos médiatartalmak úgy inkább előre jelezik a
nem kívánt viselkedési formák kialakulását.

Boxer reméli, hogy a kutatási
eredményeiket felhasználják majd az agresszív magatartást tanúsító
fiatalok kiértékelésében, valamint a beavatkozás illetve kezelése során.
A szakember tisztában van azzal, hogy további kutatások is szükségesek –
ilyen lehet a durva videojátékok betiltásának hatásvizsgálata a
viselkedésre.

A
kutatói munka folytatásaként Boxer és csapata most azon dolgozik, hogy
kiértékeljék a beiskolázás előtti gyerekek és szüleik felméréseiből
származó adatokat ahhoz, hogy meghatározzák, mely erőszakos
médiatartalmak hatnak leginkább a kisgyerekekre. „A kicsik reagálnak
arra, amit látnak, megpróbálják utánozni a viselkedéseket”, úgy, hogy
abszolút nincsenek tisztában azzal, mi a valóság, mi a képzelet
szüleménye, mi számít helyesnek, és mi számít helytelennek – mondta. Ha
sikerül kideríteni mi és hogyan hat a fejlődésükre, a kutatók közelebb
kerülhetnének ahhoz, hogy megtalálják a módját, hogyan lehet beavatkozni
az agresszív vagy antiszociális viselkedés folyamatába – mi több,
hogyan lehetne megelőzni azt.

Boxer kutatóinak munkája az erőszakos médiatartalmakra
vonatkozóan csupán egy aspektusa a teljes projektnek, mely összességében
azt vizsgálja, hogyan hat az erőszak a gyerekek és a fiatalok
fejlődésére a szociális környezet minden
szempontjából.