Több
évtizednyi látszólagos nyugalom és mozdulatlanság után hirtelen
megmozdultak az addig megingathatatlannak hitt hatalmi/politikai
szerkezetek 1988 Magyarországán. Az állampolgár több változást élhetett
át ebben az évben, mint 1956 óta bármikor. (Forrás: NOL)

Mindenekelőtt az addig egyeduralkodó pártállami
szerkezet produkált páratlan cseresorozatot. Maga a struktúra ugyan alig
változott valamit, ám a személyzeti jövés-menés hihetetlen arányokat
öltött. Kádár Jánost – 32 év után – leváltották az MSZMP első titkári
funkciójából. Az év végén miniszterelnököt is cseréltek, közben pedig a
parlament elnökének, illetve az államfői szerepkört megjelenítő Elnöki
Tanács elnökének személye is változott. Az országot valójában irányító
Politikai Bizottságból kikerült az a nyolc tag, akiknek mindegyike az
évtizedekig tartó Kádár kor megszokott arca volt.

A felszínen úgy tűnt, hogy a májusi pártértekezlet
váltásai nyomán Grósz Károly vált az ország vitathatatlan vezetőjévé, ám
egy-két hét elteltével világossá vált, hogy e cserével az MSZMP-n belül
korántsem ért véget a hatalmi harc. Igazából csak ekkor kezdődött el, s
vált a nyilvánosság számára is kitapinthatóvá a konzervatív erők és a
reformszocialisták közötti küzdelem. Az állampárt vezető egyéniségei az
év hátralevő részében le is kötötték egymást ezzel. Olyannyira, hogy
alig-alig vették észre a körülöttük rohamosan változó
realitásokat.

Pedig lett volna mit.
Még a májusi pártértekezlet előtt, március 3o-án megalakult a Fidesz
mint az első, nyíltan párt jellegű és magát a rendszer keretein kívül
meghatározó politikai szervezet. Majd sorra politikai szervezetté,
tulajdonképpen versengő pártokká alakultak át az MDF-től az SZDSZ-ig az
addigi lazább, mozgalmi jellegű kezdeményezések. A lázas
szervezetalapítási hullámban ősszel újra megjelentek az egykori
történelmi pártok is – a szociáldemokratáktól a kisgazdákig. Decemberre
már a későbbi, a 2oo8-as állapotokra is jellemző parlamenti pártpaletta
valamennyi szereplője fel- és megmutatta magát, bár azt ekkoriban senki
nem tudta, hogy milyen mértékű lehet a valós társadalmi
támogatottságuk.

Szinte a semmiből
jött létre a versengő többpártrendszer anélkül, hogy ennek a
jogi/alkotmányos/gazdasági és médiafeltételeit előzetesen megteremtették
volna; azaz nem várták meg a gyengülő hatalom áldásosztását és jótékony
segédkezését. Többek közt azért, mert a hatalmat gyakorlók el voltak
foglalva egymással, a folyamatok irányítása hónapról hónapra csúszott ki
kezükből, s képtelenek voltak a rendkívüli sebességgel változó
viszonyok lényegének megértésére.

Holott a jelek és jelzések egyértelműek voltak.
Például, hogy az új szervezetek a társadalom kisebb-nagyobb
csoportjainak legkülönfélébb feszültségére, konfliktusára,
elégedetlenségére sokkal előbb tudtak adekvát módon reagálni, mint a
hatalmat gyakorló MSZMP. Az új szervezetek szinte mindegyike – a
legtöbbször kezdeményezőként, szervezőként – ott volt az év nagy
demonstrációinak, tüntetéseinek, tömeges megmozdulásainak
hátterében.

1988 nagy-nagy újdonsága
az utcai politizálás megjelenése volt. Több mint harminc év elteltével
ezrek, tízezres tömegek kezdték a lehető legszélesebb nyilvánosság
jegyében képviselni ellenvéleményüket, panaszaikat, tiltakoznivalóikat.
Sztrájkok, tüntetetések, felvonulások váltak mindennapos élményekké
olyanok számára, akiknek addig legfeljebb a kötelező május elsejei
felvonulás unalmas lufieregetése volt az egyetlen közvetlen részvételt
kínáló tapasztalatuk. Különösen az 1956 után született generációknak –
amúgy az ország lakói mintegy felének – nyújtott páratlan eufóriát az
utcai, szabad véleménynyilvánítás és a kollektív félelmek gyors
szertefoszlása.

1988 úgy ért véget,
hogy a társadalom politizálni akaró része roppant nagy reményekkel élte
meg az esztendő nagy eseményeit, a hatalmat gyakorló és birtokló kaszt
viszont állandó fáziskésésben, mi több, zavarban volt, mert őszinte és
mind gyakrabban hangoztatott változási szándékait a magához tért
társadalom egyre kevésbé hitte el, vette tudomásul. Patthelyzet és
várakozás volt a levegőben az év utolsó napjaiban.