Párizsi
és prágai tavasz Budapesten; azaz negyven éve volt 68: eseménysorozat a
Politikatörténeti Intézetben. (Forrás: hvg.hu, 1968ev.hu)

Negyven éve volt 1968. Édsbús slágerek
emlegetik, nosztalgikus felhangok kapcsolódnak hozzá, építőtábor, hazai
beat-robbanás, balatoni nyarak. Pedig 1968 kulcsév, az európai
változások egyik kulcséve. Párizs és Prága, a diákok utcaköveket szednek
fel nyugaton és virágot tűznek a tankok csövébe keleten. Szabadság,
szerelem. Rövidülnek a szoknyák. Amerikában virágzanak a virággyerekek,
megelevenedik San Francisco, betör a pszichedelia. Európában letörik az
egyetemisták revolúcióját, kialakul a zöld mozgalom és a szélsőbalos
terrorizmus. A rock nagy pillanatai szerte a világban, az Új Mechanizmus
és a relatív lazítás időszaka minálunk.

Felvillan egy pillanatra: talán itt is lehet majd élni.
Aztán persze kiderül, dehogy lehet. Bevonulunk Csehszlovákiába, lefagy a
mechanizmus.

Mégis: 1968 után
Magyarország sem lehetett többé ugyanaz, mint előtte. Maradnak filmek,
szövegek, zenék, eszmék. A Politikatörténeti Intézet most 68 arcait
idézi fel, történéseit és hatásait vizsgálja. A Falak című Kovács András
filmmel nyitnak és érdekesebbnél érdekesebb programokkal
folytatják.