A Magyar Országgyűlés Oktatási Tudományos, Ifjúsági és Sportbizottsága 1997. május 8-án nyílt napot rendezett a közoktatás fejlesztési stratégiáról, ahol felszólat Miklósi László, a TTE elnöke is

A Magyar Országgyűlés Oktatási Tudományos, Ifjúsági és Sportbizottsága 1997. május 8-án nyílt napot rendezett a közoktatás fejlesztési stratégiáról A jelenlévők nagy érdeklődéssel hallgatták Miklósi László felszólalását, a vita során számosan hivatkoztak rá. A sajtó (pl: TV Híradó, Népszabadság, Magyar Hírlap) is idézte a TTE elnökét. Az alábbiakban közöljük a sokszor idézett beszédet.

Tisztelt Elnök Úr, Képviselő Hölgyek és Urak, Kedves Kollégák !

A Történelemtanárok Egylete örömmel veszi, hogy az 1994. májusi és az 1995. októberi viták után most ismét áttekinthetjük a közoktatás ügyét. Üdvözöljük, hogy immár rendszeresnek tekinthetjük a bizottság által rendezett vitanapokat. Szerencsés, hogy a parlamenti ciklus közben is lehetőségünk van erre, s ezáltal a jelenlegi parlamenti és kormányzati munkában hasznosítani lehet az itt elhangzottakat. Amennyiben ebben nem bíznánk, nem lenne értelme ennek a tanácskozásnak. Ugyanakkor meg kell ismételnünk a legutóbbi nyílt napon elmondottakat: ez az oktatási bizottság által szervezett ülés nem helyettesítheti a parlamenti vitanapot, véleményünk szerint megfontolandó belátható időn belül ennek beiktatása.

Amint Önök jól tudhatják: a TTE a modernizáció híve. Olyan modernizációé, amely nem veszélyezteti a működőképességet. Kezdettől támogattuk a NAT alapgondolatát; különösen támogattuk a történelem műveltségi részterület részletes követelményrendszerét, mivel szakmai meggyőződésünk szerint ennek révén jobban megvalósítható a korszerű történelemtanítás, mint a jelenleg érvényes szabályozással.

Van Stratégia, Nemzeti Alaptanterv, (módosított közoktatási törvény). Hamarosan elkészül az Érettségi vizsgaszabályzat, Alapműveltségi Vizsgaszabályzat. Csakhogy sajnálatosan a stratégia csupán a NAT és a. törvénymódosítás után készült el. Gyakorlatilag a NAT az igazi szabályozó, ehhez illeszkedik valamennyi dokumentum. Jellemző, hogy a stratégiáról szóló nyílt napi vita szinte utolsó e sorban, pedig ezzel kellett volna kezdeni.

Miért probléma ez? Amint köztudott (szerencsére vagy sajnálatosan – ez politikai, szakmai megítélés kérdése) a NAT nem illeszkedik a meglévő iskolaszerkezethez. A NAT tantervi alapjellegén túllépve (nagyon helyesen/fölháborító módon) burkolt iskolaszerkezeti szabályozó szerepet is be kívánt tölteni. Egy jól működő mechanizmusban erre nincs szükség illelve lehetőség, hiszen nyílt vita után születik meg az ország sorsát hosszú távra meghatározó kérdés: milyen legyen az iskolaszerkezet. A NAT-nak az iskolaszerkezethez nem illeszkedő volta leginkább hátrányosan a történelemtanítást érinti. Ötödik osztály helyett hetedikben kezdődik majd a rendszeres kronologikus történelemtanítás, s 10. évfolyam elvégzésével ér véget. Az ötödik és hatodik osztályban hiteles történeteket (történelmi alapozást) kapnak a diákok, s 11-12. osztályban főként az érettségire készülnek fel. Ez a szakaszolás bizonyos előnyök mellett számos hátrányt is jelent. Ezek közül azt emelem ki, hogy e beosztás semmilyen tipikus iskolatípushoz nem illeszkedik. Az általános iskolai tanár az őskorra, ókorra, középkorra szakosodik, középiskolai kollégája, újkorász, s a jelenkorral foglalkozó szakemberré válik. Vagyis az általános iskolai tanár nem tanítja majd pl.: a reformkort, a ’48-as forradalmat és szabadságharcot stb., a középiskolai pedig legföljebb az érettségire való felkészítéskor szólhat pl.: az ókori Egyiptomról. A tanárok igen nehezen veszik tudomásul e változást. Jó ez a diáknak ? Az alapműveltségi vizsga a NAT-hoz igazodva a 10. évfolyam elvégzése után tehető le. (A NAT és az alapműveltségi vizsga viszonyához érdekes adalék: a műveltségi területekre osztott NAT tananyagát /is/ tantárgyként kérik számon a vizsgázóktól. Ezáltal a vizsga visszafelé szabályozza, milyen tantárgyakba szervezze az iskola a NAT keretei között a tananyagot.) Az eredeti elképzelésektől eltérően – nagyrészt a szakmai szervezetek és a gimnáziumok nyomására – nem a továbbhaladás feltétele ez a vizsga, ezzel megszűnt kvázi-kötelező jellege. E vizsga valójában a közoktatási rendszerből ekkor kilépők, az érettségit nem kívánó szakmát tanulók számára lényeges. Felmerül ugyanakkor a 8. osztály után tehető, a NAT-ra „épülő záróvizsga vagy mérés lehetősége. Ez a megoldás közelíthetné a NAT-ot és az iskolaszerkezetet.

Az érettségi vizsga kétszintűvé válása elkerülhetetlen, ha két állítást elfogadunk:

a középfokú oktatásban részesülők arányának jelentős növekedése

lehetőség szerint váltsa ki az érettségi vizsga az egyetemi-főiskolai felvételi vizsgát

Úgy gondolom, ezek támogathatók, de legalábbis tolerálhatóak. (Megjegyzem: az első oktatással foglalkozó nyílt napon, 1994 májusában a politikai pártok között is egyetértés volt mindkét kérdésben.) E kérdésnél is meghatározóak lesznek (a sokszor ma még nem ismerhető) a részletek: milyenek lesznek a részletes követelmények, hogyan lehet megszervezni egy iskolában a számos középszintű illetve emeltszintű érettségi vizsgára felkészítő csoportot stb.

Számos fontos, időszerű kérdéssel nem foglalkozhattam: pl.: a pedagógusok képzése, tovább- és átképzése; az OKI tantervbankja; a helyi tantervek, pedagógiai programok, a tankönyvek, taneszközök és a NAT; a NAT bevezethetősége stb. Ezek igen lényeges, de a stratégiához áttételesen kapcsolódó kérdések. A pedagógus szakmai szervezetek szerepe

Sokszor elmondtuk már: rendszeres párbeszédnek kell lennie a pedagógus szakmai szervezetek és a kormányzat között. Történt-e ebben változás a legutóbbi nyílt nap óta ? Az utóbbi hónapokban több jelből arra következtettünk, hogy örvendetes elmozdulás történt e kérdésben: A TTE kezdeményezésére – az MKM-mel közös rendezésben – valamennyi, a történelemtanítással foglalkozó intézmény és szervezet képviselője tanácskozást tartott a NAT-nak a történelemtanítást érintő néhány kérdéséről. Egy fontos kérdésben sajnos a Tárca nem tudta támogatni a szakma egyöntetű javaslatát: ne (1. és) 7., hanem (1. és) 5. osztályban történjen felmenő rendszerben a NAT belépése. Amennyiben e – törvénymódosítást igénylő – javaslatot a Minisztérium elfogadta volna, nem kellene mintegy 6 éven keresztül (a NAT- ra való átállás idején) ugyanazokat az időszakokat (őskor- ókor- középkor) kétszer (5-6. illetve 7-8. osztály) tanulni a diákoknak.

Amint a példa is mutatja: valamennyivel nyitottabb a Minisztérium az egyeztetésre, de érdemi változásról, áttörésről egyelőre nem beszélhetünk. Örömmel vettük a stratégia megállapítását; „A pedagógusszakma megújulásának fontos feltétele az oktatás-nevelés mesterségjellegének megerősítése, a pedagógusképzés és -továbbképzés korszerűsítése, a pedagógusok szakmai önszerveződésének támogatása” /56.o./ Ugyanakkor vegyes érzelmekkel olvastuk az alábbiakat: ,,A pedagógusszakma megújulásában meghatározó szerepet játszhatnak a pedagógusok szakmai és érdekvédelmi szervezetei. A jelenlegi szakmai szervezetek azonban általában a közoktatás hierarchikus iskolatípusait képezik le. Hiányoznak az ezeket összekötő, témacentrikus, szakosodott szervezetek vagy szakosztályok, melyek például a differenciált nevelés-oktatás, a minőségbiztosítás vagy más új és bonyolult pedagógiai probléma megoldásában segítenék elő a pedagógusok együttműködését és egyéni fejlődését. Nem segíti elő a modernizációt az a szakmai és érdekképviseleti megközelítés, amely a hatékonysági szempontok mérlegelése nélkül kíván megőrizni minden jelenlegi álláshelyet, illetve elzárkózik a tényleges munkamennyiséget és szakmai teljesítményt figyelembe vevő javadalmazási formáktól.” (31.o.)

A fentiekben a stratégia miután – nagyon helyesen – a szakmai megújulás döntő elemének tekinti a pedagógus szakmai szervezeteket, téves megállapításokat tesz: csupán hierarchikus, iskolatípusokat lefedő szervezeteket említ, hiányolja a témacentrikus, szakosodott szervezeteket, szakosztályokat. Valójában a pedagógus civilszervezetek többsége a hiányolt kategóriákba (pl.: tantárgyi egyesületek, adott pedagógiai iskolákhoz kapcsolódó tömörülések) tartozik. E nem csekély tévedés után – összemosva a szakszervezeteket és a szakmai szervezeteket – megfeddi e szerveződéseket: miért nem támogatták ,,a hatékonysági szempontok mérlegelését”. E sommás megállapítás sem állja meg a helyét. Látványos a szerepzavar: a távlati célok elérése és az ehhez vezető út felvázolása helyett a stratégia egyes szereplők megdorgálásával foglalkozik. Sajnálatos, s a további együttműködésnek sem kedvez, ez a kitétel.

Összegzés:

Véleményem szerint a stratégia alapkérdése az iskolaszerkezet tisztázásának kérdése. Ez jelenleg nyitott kérdés. Amikor megtörtént e kérdés szakmai, politikai végiggondolása, vitája, lehetőleg konszenzussal történő, de mindenképpen jelentős (2/3-ados, netán négyötödös) többséggel történő elfogadása, akkor keli – adott esetben – a NAT- ot és a többi szükséges elemet (pl.: vizsgarendszer) ehhez igazítani. Ez esetben minden elem az, aminek lennie kell: az alapkérdésekre bizonyosan választ lehet találni a stratégiában, a NAT (a vizsgarendszerrel kiegészülve) pedig a tartalmi szabályozás fontos eszköze. Ez az előfeltétele annak, hogy hosszútávon is működőképes, tartós szabályozás születhessék. Márpedig ez a szakma, a társadalom, az ország alapvető érdeke.

Nyílt vita kell tehát a legfontosabb kérdésekről. Késésben vagyunk, de ez talán még nem jóvátehetetlen. A modernizáció és a működőképesség érdekében is: kezdjünk mielőbb hozzá. A pedagógus szakmai szervezetek ehhez minden bizonnyal partnerek lesznek.

Miklósi László