A TTE Hírmondó 68. számában számvetést tartunk, majd bemutatjuk a 2005. őszi konferencián történteket. Ezután beszámoló olvasható az egyik Bocskai emléktúrán résztvett diák tollából.
Számvetés
Év vége a számvetés ideje. Mit sikerült végeznünk 2005-ben? A Történelemtanárok Egylete számára több szempontból eredményes ez az esztendő. Elkészítettük, s (az évfordulóhoz képest egy évvel később) kiadtuk a Civil történelem című kötetet, amely a TTE (első) másfél évtizedének keresztmetszete. Több civilszervezettel együttműködve (a világon elsőként!) holokauszt oktatási csomagot jelentettünk meg. Az esemény súlyát jelzi, hogy Steven Spielberg részt vett az oktatási csomag használatát bemutató rendhagyó történelemórán. Ez évben rendeztük 15. őszi konferenciánkat. „Megdupláztuk” az Egylet által működtetett portálok számát. A TTE-lapcsalád 2. tagja a Tankönyvbázis. A Nemzeti Emlékezet Program keretében közreműködtünk a tanítás szempontjából különösen érdekes Családi Történelem Program megismertetésében, valamint pedagógiai vezetői voltunk a Bocskai emléktúrának Erdélyben. Ugyanakkor egyes projektek megvalósítására nem sikerült támogatást elnyernünk (pl. délvidéki együttműködést elősegítő program). Helyi csoportjaink, műhelyeink is kevésbé voltak aktívak. Vajon mit hoz 2006? Számos projektet szeretnénk megvalósítani. Reméljük, a legfontosabbakra lesz módunk.
Ajánlások a politika iskolai jelenlétéről
Az Eötvös Károly Intézet ajánlásokat fogalmazott meg, amely szöveg – szándékaink szerint – a politika iskolai jelenlétének kívánatos határait jelölik ki. A szöveget a TTE Bizottmánya hivatalos Állásfoglalásként fogadta el, és az Egylet nevében csatlakozott is hozzá.
2005. október 1-2-án, a budapesti Kossuth Klubban tizenötödik alkalommal rendeztük meg a Történelemtanárok Országos Konferenciáját. A Főszereplő a történelem című tanácskozás résztvevőit Miklósi László, a TTE elnöke köszöntötte, majd a konferenciát Loránd Ferenc, az Országos Köznevelési Tanács elnökének viszonylag rövid, ám annál frappánsabb előadása nyitotta meg. Ezután került sor a Szabó Magdi plakett átadására, melyet ebben az évben Novákné Holti Zsuzsa kapott meg. Gratulálunk.
A köszöntők után Film – hír – fikció a múlt század közepén címmel Hanák Gábor történész, filmrendező, majd Vannak változások… Ne sápadj! – filmszociográfiai lehetőségek a Kádár-korban címmel Gulyás Gyula docens filmvetítéssel egybekötve, végül pedig Oldás és kötés. A Kádár-korszak filmpolitikája címmel Varga Balázs filmtörténész tartott előadást.
Az ebédszünet után Réz András esztéta megszokott stílusában arról beszélt, hogy A történelem csupán díszlet, ezzel is bemutatva a Fikciós filmek és a történelem kapcsolatát, mely témát az előadás után rövid vita kísérte. Ezután Rainer M. János, az 56-os Intézet igazgatója adott elő Hosszú 60-as évek Magyarországon – Történeti közelítések címmel, majd a napot Jakab György tanár Tükör vagy ecset? – Film a történelemórán című előadása zárta. A nap azonban nem ért véget, mert ezután következtek a szekcióülések, majd az esti filmvetítések.
A délutáni szekcióülések témái:
Hogyan használjuk tanításkor a filmet? – Szekcióvezető: Lőrinc László
Magyar Filmhíradó 1957/45 Első eseménye a Köztársaság téren 1957. október 30.-án tartott nagygyűlés, Marosán György felszólalása. A híradó többi eseménye a mindennapokról szól. (Hétköznapok, Remekműveink új csarnoka /Nemzeti Galéria a Kúriában/, Pillanatképek, stb.)
Magyar Filmhíradó 1958/15 Témája Hruscsov magyarországi látogatása és az április 4.-i ünnepségek.
Magyar Filmhíradó 1958/16 Első eseménye Hruscsov dunaújvárosi látogatása és elutazása, majd a híradó nagyobbik része a mindennapokról szól.
Sára Sándor: Cigányok (1962)
Gothár Péter: Megáll az idő
Október 2-én, vasárnap a szekcióvezetők beszámolója és a konferencia ajánlásainak elfogadása után délelőtt a megjelent érdeklődők kerekasztal beszélgetésen vehettek részt, ahol Fazekas Csaba moderálásával Kovács András filmrendező, Révész Sándor újságíró és Sára Sándor beszélgetett a Kádár-korszak filmjeiről.
A Konferenciát a TTE közgyűlése zárta.
A konferencia ideje alatt számos kiadványt ismerhettek és vásárolhatták meg kedvezményes áron a résztvevők.
Szokás szerint a jelenlévők ajándékköteteket is kaptak.
Az Oktatási Minisztérium az 56-os Intézettel és a Történelemtanárok Egyletével közösen pályázatot hirdet középiskolai diák csapatok részére az 1956-os Forradalom 50. évfordulója alkalmából.
1956 olyan esemény, amelynek egyre több történelmi részletét ismerjük. Rendelkezésünkre áll szinte minden feltárt mikrotörténelmi részlet (ezt jelzi az oktatási tananyagok bősége: jó féltucatnyi szaktudományi szempontból megfelelő történelemkönyv van forgalomban, nem beszélve a jelentős számú írott, vizuális és audiovizuális dokumentumokról). Mindez szinte egyedülálló lehetőséget biztosít a fiatalok kritikai történelemtudományi ismeretinek fejlesztésére.
A hat napos, egész Erdélyt felölelő Bocskai-emléktúrán – amelyet fejedelemmé választásának 400. évfordulója alkalmából szervezett a Tárca – 15 középiskolás diák és 5 pedagógus nyerte el a részvétel jogát. Az alábbiakban az egyik résztvevő, Auer Anikó kirándulásról írt esszéjének részletei olvashatók.
Bocskai István fejedelemmé választásának 400. évfordulójára meghirdetett pályázaton én is indultam, egyike vagyok azoknak, akik egy tanulmányi kiránduláson vehettek részt Erdélyben. A pályázatokat a Történelemtanárok Egylete (TTE) bírálta el, és az Oktatási Minisztérium (OM) szervezte meg.
Budapestről szeptember 10-én reggel 6 órakor indultunk el, amelyen 15 diák, 5 tanár, a TTE-től 2 tanár, továbbá 2 újságíró, 2 csoportvezető, 1 idegenvezető, valamint még fotósok vettek részt.
Erdélyi utunk első állomása Nagyvárad volt, ahol megtekintettük a püspöki székesegyházat, a Kanonok sort és a Sas palotát, valamint tettünk egy sétát a Sebes-Körös partján.
Utunkat Bánffyhunyadon át Kolozsvárra folytattuk. Bánffyhunyadon hatalmas, 2-3 szintes, csodaszép, néha keleties stílusú cigányházakat láthatunk az út mindkét oldalán, melyekben esetenként csak egy család él.
A nap következő, és egyben utolsó állomása Kolozsvár volt. Megtekintettük a főtéren található Szent Mihály templomot, amely 1349-1450 között épült, a tervezett két torony közül csak az egyikkel. Megtekintettük még Bocskai István szülőházát, amely a Matei Corvin utca 4-ben található, kapualjában látható még az 1606-ból származó Bocskai címer. Szintén ebben az utcában van Mátyás király szülőháza is. A Farkas utcai református templomot a Mátyás király által alapított minorita (Ferences rendi) szerzetesek építtették a 15. század utolsó negyedében. A falakon az erdélyi nemes családok, főleg a Bethlen család címerei láthatóak. A templom előtt Kolozsvári Márton és György prágai Szent György szobrának mása áll. Következő programunk a Házsongrádi temető volt, amely az erdélyi politikai, közművelődési élet több jeles képviselőjének ad örök nyugvóhelyet. Az éjszakát Kolozsváron a Hotel Capitolina-ban töltöttük.
Reggeli után Torda felé indultunk, hogy megnézzük a Tordai hasadékot, amely nem sikerült, mivel az egyetlen híd, amelyen át lehetett volna kelni, kettétört, ezért Torockó felé indultunk, ahol a Székelykő festői jellegű hegyi tája tárult elénk. Utunkat Marosvásárhelyre folytattuk, ahol a főtéren tett séta során megnéztük a Kultúrpalotát, a rómaiak jelképét, az anyafarkast Romulusszal és Remusszal. Elég szokatlan volt, hogy számos római jelkép lelhető fel Erdély több táján. Útban a vár felé számos különböző vallású templom látható. Itt áll Bernády György szobra, aki a város polgármestere volt (a legtöbb változtatást, újítást ő vezette be). Következő úticélunk Nyárádszereda volt, ahol 1605. február 21-én erdélyi fejedelemmé választották Bocskai Istvánt. Megnéztük a református templomot, melynek előterében fellehető a Bocskai-szobor. Ez pár évvel ezelőtt került vissza méltó helyére, mivel többször a templom pincéjében, valamint egyéb helyiségeiben kellett tárolni, nehogy idegen kézbe kerüljön. Ezzel kapcsolatban beszélgetést folytattunk az ottani iskola diákjaival és tanáraival, akik elmesélték a szobor történetét. A nap utolsó programja Szováta volt, ahol éjszaka megszálltunk, és másnapi, hétfői napot töltöttük.
Hétfőn, a reggeli után a Medve-tó, a Mogyorós-tó és a Fekete-tó körül tettünk egy sétát. A több millió év alatt kialakult laguna őrizte meg az egykori tenger vizének leülepedett sóját, ezért a mai napig sós a vize, amelyet felhasználnak gyógykezelésekre is. A séta után aki akart, fél órára bemehetett a 24°C-os vízbe, melynek mélysége néhol elérte a 18 métert. A délutáni órákban indultunk el Parajdra, ahol lementünk a sóbányába. Az ottani autóbusszal először 90 méter mélyre jutottunk, majd lépcsőkön keresztül 120 méteres mélységbe értünk. A sóbányában játszótér, és egy templom is helyet kapott, melynek védőszentje, akárcsak a bányászoké is: Nepomuki Szent János. A sóbányában levő kápolna méretei hatalmasak, ezt mutatja az is, hogy elférne benne a kolozsvári Szent Mihály templom is. Utunk következő állomása Korond volt, amely kerámiáiról híres. Itt él Józsa János, aki a leghíresebb kerámiákat készíti a mai napig. Ezek után Farkaslakára indultunk, ahol Tamási Áron született. Majd Székelyudvarhelyen tettünk egy látogatást, ahol a legnagyobb pusztítást végezte az árvíz. Ott található kilenc székely kapu által alkotott Székely-kapu sor, mely Orbán Balázs sírjához vezet, és a legfelső Orbán Balázs házának kapuja volt. Az estét Csíkszeredán töltöttük.
Szeptember 13-án, kedden reggeli után Csíkszeredáról továbbindultunk Gyergyószentmiklósra, ahol megnéztük az örmény katolikus templomot. Következő programunk Gyergyószárhegyen volt. Székelyföld történetében és korai gazdasági életének alakításában jelentős szerepet játszó, később grófi rangra emelt Lázár család udvarháza, kastélya, amely reneszánsz stílusban épült és a védelmében meghúzódó Ferenc-rendi kolostor és templom megtekintése volt a program. Ezután a Gyergyói-havasok felé vettük utunkat, ahol a Pongrác-tetőn megállva elénk tárul Erdély egyik legszebb tája. Ezek után feltűnik a Gyilkos-tó, amely egy hatalmas felhőszakadás eredményeként jött létre, és a vízből kiálló fatörzsek jelzik azt, hogy hajdan erdővel borított terület volt a tó helyén. Ezután egy rövid sétát tettünk a varázslatos szépségű Békás-szorosban, melynek egyik híres kiemelkedése az Oltár-kő. Ennek tetején régebben vörös csillag, most egy kereszt látható. Ezt követően megnéztük a Csíksomlyói ferences kisbazilikát, amely minden évben Pünkösdi-búcsú kegyelethelye. Kincse a 16. századi Mária szobor. Útban a szállás felé egy fénykép erejéig megálltunk Mikó várnál. Az estét ismét a csíkszeredai szállásunkon töltöttük.
Reggeli után Segesvárra indultunk, ahol az óratorony alatti főkapun mentünk fel a várba. Az útvonalat a kolostortemplom melletti utca elején egy tábláról olvashatjuk le román és angol nyelven. A Szűz Mária-kolostortemplom az 1677-1678-as évekbeli átépítéskor kapja mai formáját. A templom kincsei között tartják számon a Hunyadi János idejéből való „Jakab mester által” készített bronz keresztelőmedencét. Ezután (2005. szeptember 14-én) továbbutaztunk Medgyesre, ahol 1605. szeptember 14-én, napra pontosan 400 éve iktatták be Bocskait a fejedelmi székbe. Sajnos a várba nem tudtunk bemenni, ezért a szoros programot kicsit lazábbá téve, egy sétát tettünk a környéken. Következő állomásunk Gyulafehérvár volt. Itt a 70 hektáros beépített területű váron belül van mindaz, amiről Gyulafehérvárt múzeum-városnak szokták emlegetni. Az erődítményrendszernek csak bizonyos részei közelíthetők meg, mert a vár ma is katonai objektum: kaszárnyák, raktárak vannak benne. Nagyrészt körbejárható pár órás sétával. Érdekes megfigyelni a központi erődítmény bástyainak felső köveit és díszes faragványait. A hét bástya mindegyikét névadóját idéző faragvány-alakzattal, vagy címerrel jelölték meg. A Kapisztrán-bástyára (a belső erőd főkapujától jobbra) Erdély címerét helyezték el. Sorrendben a többi: Erzsébet-, Károly- (a császárné és VI. Károly nevét örökíti meg), Szent Mihály, Szentháromság-, Szent István (Steinville tábornokra emlékeztet), Eugen- vagy Jenő-bástya, a törökverő Szavojai Jenő herceg emlékére.
A következőkben Vajdahunyadra látogattunk el, ahol bár nehezen, de bejutottunk a várba. Helyreállított termeiben a várkastély és a Hunyadiak különböző használati tárgyait mutatják be. A várban megnéztük a kápolnát, a börtönt, valamint a kiállítást is. Az éjszakát Déván töltöttük. A vacsorát követően mindenki beszélt eddigi élményeiről és tapasztalatairól. A pályázatok elbírálásáról is szó esett. Országosan 350-400 pályázatból választották ki a mieinket a Nemzeti Emlékezet Programiroda által negyedszerre szerevezett tanulmányi kirándulására. (Az előzőek: Don-kanyar, Auschwitz és a Rákóczi-lovastúra).
A kirándulás utolsó napján is igen zsúfolt volt a program. Először fel akartuk keresni Déva várát, de nem tudtunk felmenni az esős idő miatt. Ezért első állomásunk Marosillye, Bethlen Gábor szülőfaluja volt. A Bethlen-kastélyról tudni kell, hogy az utóbbi időben kevéssé törődtek vele. Egy idős hölgy tulajdonában van, aki Amerikában él, ezért az önkormányzat használta. A mellette levő kórház kiegészítő helyiségeként, így például boncteremként, vagy ravatalozóként is hasznát vehették. Amikor ott jártunk kisebb-nagyobb felújítási munkákat végeztek. Így hamarosan látogatható lesz, mint Bethlen Gábor szülőháza, korabeli használati tárgyakkal együtt. Ezt követően Világosra utaztunk, az 1848-as szabadságharc fegyverletételének helyszínére. Majd útban Arad felé az út szélén egy Petőfi Sándor emlékművet is felkerestünk. Aradon megebédeltünk, majd romániai utunk utolsó állomásaként felkerestük az Aradi vértanúk emlékszobrát.
Ez a tanulmányi kirándulás hatalmas ismeretanyagot adott számomra. Én Magyarország egyik nyugati kisvárosában lakom, s nem gyakran látom Erdély tájait. A kirándulás során nemcsak Erdéllyel, de csapattársaimmal is nagyon jól összeismerkedtem. Bízom benne, hogy a továbbiakban is tartjuk a kapcsolatot. Köszönöm, hogy részt vehettem ezen a kiránduláson. Nem mindennapi élmény egy ilyen túra, amelyben az ország legjobb pályázatainak írói vehettek részt. A kirándulás folyamán rendezett vetélkedő is hangulatos volt. Ez volt a hat nap, amelyet harmincan töltöttünk együtt.
Auer Anikó
TTE HÍRMONDÓ -online kiadvány- 11. évf. 5. szám (68.) FELELŐS SZERKESZTŐ: Miklósi László SZERKESZTŐ: Szecsey István INFORMÁCIÓ, TOVÁBBI FELVILÁGOSÍTÁS: 1088 Budapest, Múzeum u. 7. Tel./Fax: (1) 318-6002 e-mail: tte@tte.hu; info@tte.hu A HÍRMONDÓ LEZÁRÁSÁNAK IDEJE: 2005. DECEMBER 31.