„Tisztelt Felhasználók! Tájékoztatjuk Önöket, hogy a közismert gazdasági helyzet miatt a Magyar Országos Levéltár (MOL) nem tudja finanszírozni a Családi Emlékezet program működését, ezért azt 2012. február 29-én ideiglenesen leállította” – olvasható a program honlapján. (Bárkay Tamás, NOL) Az ügyben a TTE is nyilatkozik.
Megint nélkülöznünk kell egy nagyszerű kultúrkezdeményezést? A MOL főigazgató-helyettesétől, Rácz Györgytől megtudtuk: a levéltár főigazgatója, Mikó Zsuzsanna a programot korábban létrehozó és támogató partnerekkel tárgyalást kezdeményezett az újraindítás lehetőségeiről, de még folynak az egyeztetések, addig korai bármit is mondani –közölte. A MOL mindenesetre mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a portál működhessen – biztosított Rácz.
A Családi Emlékezet program interaktív honlapját az Oktatási Minisztérium (OM) fejlesztette ki még 2004-ben egy magáncéggel, a Virgó Kft.-vel karöltve. Az adatvédelmi biztos javaslatára a felügyeletét a MOL-ra bízták. Az OM pénzéből a levéltár szervereket vásárolt, a minisztérium pedig vállalta, hogy fizeti az adatbázis karbantartásához egyedüliként értő céget és a MOL-ban dolgozó adminisztrátort is. Tehát annak ellenére, hogy az adatbázis fizikailag a levéltárba került, és a felhasználókkal is az intézmény tartotta a kapcsolatot, maga a program továbbra is az OM tulajdona maradt, az üzemeltetés pedig a Virgó feladata volt.
Időközben az OM (ma: Emberi Erőforrások Minisztériuma) levette kezét a honlapról, és már nem biztosított elegendő pénzt az üzemeltetéshez. A MOL magára vállalta a munkát, amíg a gazdasági helyzet gyökeresen meg nem változott; akkor ideig lenesen felfüggesztette a működést. A portál üzemeltetésének éves költsége majdnem elérte a hatmillió forintot.
Pedig a program óriási siker volt. A regisztrált felhasználók száma a zárás előtt, tehát február elején az ötvenezret közelítette, a portálon rögzített személyek száma a 376 ezret; rögzített rokoni kapcsolatokból kishíján négyszázezret, dokumentumokból pedig több mint 13 ezret találhatott a site-on bóklászó. A felhasználók száma 2010 és 2012 között durván négyezerrel nőtt, a rögzített személyeké 23 ezerrel, a kapcsolatoké 32 ezerrel, a dokumentumoké két és fél ezerrel.
A hatalmas és egyre nagyobb érdeklődés tökéletesen illeszkedett a világtrendbe: egyre népszerűbb elfoglaltság az internetes kapcsolatkeresés és építés, amit a közösségi portálok sikere is mutat; az eredet- és identitáskutatás is egyfajta kapcsolatkeresés-építés. A programnak köszönhettük, hogy már nem kellett arisztokratának lennünk ahhoz, hogy megtudjuk, honnan jöttünk, ki volt a szépapánk, ükapánk, mivel foglalkozott, kit vett el, netán nevet változtatott-e – és így tovább. A site-ot használó átlagemberek kis szerencsével akár a XVII–XVIII. század fordulójáig is vissza tudták vezetni a családfájukat, vagyis a törökök kiűzése és az elnéptelenedett területek újratelepítésének idejéig, még másképpen: az egyházi anyakönyvezés újraindulásáig.
A MOL a leállítás előtt egy hónapot tudott adni a felhasználóknak arra, hogy lementsék adataikat. Aki ezt megtette, az továbbra is tudja böngészni és szerkeszteni a saját lementett családfáját a program ún. offline kliense segítségével, ez a program továbbra is letölthető a családfa weboldalon. Azon felhasználóknak, akiknek elkerülte a figyelmét leállítás híre, utólag már nem tudják a felvitt családi adatait kiadni. Amint arról magunk is meggyőződhettünk, program helyén található opció segítségével mindössze négy nagy magyar történelmi családról kapunk információkat, a rákóczi és felsővadászi Rákócziakról, a somlói, ecsedi és staniszlói Báthoriakról, a Szapolyaiakról és a Zrínyiekről.
Más is elveszett
A leállást nem csak a családfakutató civiliáda sirathatja. A Történelemtanárok Egyletét elnöklő Miklósi László is sajnálja, hogy ez a hasznos és izgalmas projekt leállt, amely még a Facebook-korban is érdekes lehetne a gyerekek számára. Megjegyezte azonban, hogy az utóbbi években több, a Nemzeti Emlékezet Programhoz hasonlóan fontos kezdeményezés jutott hasonló sorsra.
Megszűntek a pályázattal elnyerhető komplex, élményeszerű tanulmányi kirándulások, amelyek révén olyan helyekre is eljutottak a diákok, mint például a Don-kanyar, és jó ideje nem működik az Iskolai Emlékezet című program sem, amelynek keretében a tanulók termeket nevezhettek el régi, legendás tanárokról, nyilván alapos kutatómunka után. Pedig ehhez sem kellett sok pénz.