Pedagógus öszefogás

Egyre gyakrabban vetődik fel: össze kell fogniuk a pedagógus szakmai szervezeteknek céljaik eléréséhez. Majdnem egy évtizede a TTE elsők között kezdeményezte ezt. 1994-től működtetjük az Információs Központot, a pedagógus szakmai szervezetek első, máig egyetlen, rendszeresen tevékenykedő tömörülését. Ennek a tanévnek az elején 23 szervezet képviselője kijelentette: érdekelt az együttműködésben. 2000 februárjára 42-re nőtt az összefogni kívánó szervezetek száma. Márciusban, egy Soros Alapítvány által támogatott tréningen azt gondolták végig a jelenlévők, milyen célokért, miként működhetnének együtt e szervezetek. A tendencia egyértelmű: közel az idő, hogy létrejöjjön az országos összefogás. Persze ezt sok minden nehezíti. Minden szervezet a saját gondjaival küszködik, s közös nehézség a működéshez szükséges feltételek megteremtése. Az együttműködésnek legújabb gyakorlati példája a TTE és az MTT TT által közösen szervezett A Balkán tegnap és ma című konferencia. Valamennyiünk érdeke az összefogás.

---

Hírek

Továbbképzés szakmai szervezetek vezetőinek

Szentendrén, a Templomdombi Oktatóközpontban, a Soros Alapítvány támogatásával tréninget szerveztek a pedagógus szakmai szervezetek képviselőinek 2000. március 29-31. között. A stratégiai terv készítésétől a projekttervezésig, valamint a pályázatírás tudnivalóiig számos hasznos ismerettel gyarapodhattak a jelenlévők. A képzés egyik érdekessége volt, amikor a szervezetek képviselői azt gondolták végig, miként működhetne a pedagógus szakmai szervezetek hálózata. A rendezvény egyúttal a Soros Alapítvány a szakmai szervezetek támogatására kiírt programjának záróeseménye is volt. Az ünnepélyes összegzésen Szentendre polgármesterének köszöntője után Horn Gábor értékelte a Soros Alapítvány közoktatás-fejlesztési programjának tevékenységét, majd Torba Nándor, az Oktatási Minisztérium főosztályvezetője időszerű kérdésekről tájékoztatta a jelenlévőket.

Balkán-konferencia

A Történelemtanárok Egylete és a Magyar Történelmi Társulat Tanári Tagozata A Balkán tegnap és ma címmel rendezett konferenciát 2000. április 15-én a Hadtörténeti Intézetben. A mintegy 80 fős hallgatóság érdeklődve hallgatta Niederhauser Emil A balkáni történelem főbb trendjei, Palotás Emil A Balkán a berlini kongresszustól a nagy háború végéig, Szász Zoltán Románia a “rövid huszadik században”, Juhász József Jugoszlávia a “rövid huszadik században” és Tálas Péter Balkán, háború az ezredvégen című előadását. (Terveink szerint az előadások írásos változatát a későbbiekben a TTE honlapján közreadjuk.)

OKTV-tételek A 2000/2001. tanévi OKTV-tételek történelemből:

Az életmód és mentalitás Forgách Ferenc emlékiratában

A magyar iskolaügy a XVIII.-XIX. század fordulóján, az első és a második Ratio Educationis összehasonlító elemzése és hatása a magyar iskolafejlődésre

A holokauszt története lakóhelyemen (falumban, városomban) visszaemlékezések, illetve írott források alapján

A TTE Hírmondó előző számában kértük, küldjék el a TTE irodájába a holokauszt tanításával kapcsolatos tapasztalataikat, óravázlataikat. Köszönjük mindazoknak, akik megtették. Vitaindítóként, gondolatébresztőként Bihari Péter ilyen témájú cikkét közöljük.

TTE-Honlap

Az utóbbi időben többen jelezték: hiába keresik a TTE honlapját. A szolgáltató számítógépének (szerverének) hibája okozta a zavart. Honlapunk – miként tapasztalhatják – ismét elérhető a jól ismert címen:http://www.tte.hu

---

A TTE honlapjának újdonságaiból 

Holokauszt-nap

A Hírmondó előző számában kértük, küldjék el a holokauszt tanításával, feldolgozásával kapcsolatos javaslataikat (pl.: óravázlatok, módszertani javaslatok, projektnaptervek), tapasztalataikat. Az alábbi írás a Holocaust Füzetek 1999/13. számában jelent meg. A cikket lábjegyzetek nélkül közöljük. (A TTE honlapján a jegyzetekkel ellátott szöveg olvasható.)

A holokauszt a történelemórákon

“A holocaustot – írja új könyvében Heller Ágnes – nem lehet megérteni, mert nem tartozik a racionális történelmi események közé.” Lehetséges, hogy a filozófusnak igaza van, ám ettől persze az iskolai órákon valamit kezdenünk kell a témával. Az alábbi cikk ehhez kíván némi segítséget adni, s a magyar és külföldi tapasztalatok áttekintése után javaslatokat is megfogalmaz. Szerencsére kitűnő tanulmányokra támaszkodhattam: Loránd Ferenc 1996-os előadására “A holocaust-téma pedagógiai dimenziói”-ról, valamint Karsai Lászlónak a hazai történelemtankönyvek holokausztképéről írott 1994-es cikkére.

Bár a holokauszt századunk történelmének meghatározó része, mégis fel-felbukkan az a nézet, hogy valójában csak az egyik a múlt genocídiumainak sorozatában, tehát fölösleges “felnagyítani”. Ilyenkor kerül elő a “zsidók érzékenysége” vagy az a vélemény, hogy – ellentétben a zsidókkal – az indiánoknak, feketéknek stb. bezzeg nem voltak írástudóik, akik megörökíthették volna a szenvedéseiket… Újra és újra meg kell tehát magyarázni, mi a holokauszt, mennyiben egyedi a tömeggyilkosságok valóban hosszú sorában, miért, hogyan, kiknek kell tanítani. Tehát egy attitűd, egy szemlélet kialakításáról is szó van. Úgy gondolom, nem az a megoldás, hogy minden más genocídiumot háttérbe szorítva egyedül a zsidóság szenvedéseit emeljük ki: ez egyoldalú, igazságtalan és tudománytalan volna. De arról sem, hogy a holokausztot egyszerűen egy végtelen (pillanatnyilag Koszovóig tartó) sorozat egyik darabjaként fogjuk fel – nem a számok okán, hanem mert jellegzetesen a modern – ipari és ideologikus – korszak “terméke”. Omer Bartov történész így fogalmazott: “Ami a holocaustban példátlan volt – és mindmáig az –, egészen más dolog, mint amiről Goldhagen beszél: több millió ember kiirtása halálgyárakban, egy modern állam parancsára, lelkiismeretes hivatalnokok szervezésében, egy törvénytisztelő, patrióta, ‘civilizált’ társadalom támogatásával. Állam soha azelőtt vagy azután nem határozott úgy, hogy technológiai, szervezési, intellektuális forrásait annak az egyetlen célnak a szolgálatába állítja, hogy egy embercsoport minden egyes tagját kiirtsa, felhasználva a népirtás kivitelezésében az ipari tömegtermelés és a totális háború tapasztalatait. Ez újdonság volt: hullákat termelni az árutermelés módszereivel. Ebben az esetben a pusztítás a termelés célja, nem pedig ellentéte volt.”

A holokausztot a legtöbb országban – nálunk is – a történelem-tananyag fejezeteként tanítják. Van, ahol külön kurzusként kezelik: pl. Izraelben mintegy 30 órát szánnak rá, de csak az 1960-as években került be a tantervbe, s egy 1982-es rendelettel lett kötelező téma a középiskolákban; valamint az amerikai és a brit iskolákban, ahol a történelmet amúgy sem kontinentális módon, hanem inkább “foltokban” oktatják. (Nagy-Britanniában csak az 1990-es években lett a tanterv része a hagyományos, eseménytörténeti jellegű második világháborús téma helyett – ennek egyaránt oka volt az 50. évforduló, a Schindler listája című film, továbbá a boszniai és ruandai népirtás.)

Magyarországon az 1980-as évekig a holokauszt – így – hiányzott a tankönyvekből. A nyolcvanas években már előfordult, de hiányosan. A rendszerváltás óta kiadott tankönyvekkel sem lehetünk maradéktalanul elégedettek. Egyfelől általában nem különül el az elkövetők, az áldozatok és a közvetlenül nem érintett “lakosság” nézőpontja, másfelől a zsidók most is váratlanul bukkannak fel és tűnnek el a tankönyvekben; a legritkább esetben derül ki, hogy kik ők, miért lettek áldozatok.

A fenti bekezdésből talán az is kiderül, mire volna szükség. Tartalmilag mindenekelőtt arra, hogy a zsidók ne úgy kerüljenek elő a tanításban, mint valamilyen idegenek, akiket a második világháborúban elpusztítottak. Egyszerűen foglalkozni kell a kelet-európai, azon belül pedig a magyarországi zsidóság történetével. Hogy ez a legritkábban történik meg, összefügg a nemzeti történetírás szívós hagyományával: ebben Magyarország története a magyarok történetével azonos; a nemzetiségek csak zavaró tényezőként kerülnek be, amikor túl sokan lesznek vagy követeléseket fogalmaznak meg. Ezt a szemléletet nálunk is sürgősen meg kellene haladni. Egy angol oktatócsomagban fotók és újságcikkek segítségével elevenedik meg egy hagyományos galíciai kisváros élete, ezáltal a tanulók megismerik a kiirtásra szánt társadalmat.

A következő probléma: rá kell világítani arra is, kik a tettesek, kikben és miként fogalmazódhat meg egy embercsoport elpusztításának terve. Különlegesen elvetemült emberekről van-e szó (ami túl egyszerű magyarázat volna) vagy “átlagszörnyekről”? Amennyiben az utóbbi áll közelebb az igazsághoz, még erőteljesebben merül fel a történeti magyarázat igénye. (Bőven vannak kihasználatlan, magyarra le nem fordított források – akár pl. a nevezetes Wannsee-i konferencia anyaga.) Végül a holokauszt esetében különösen fontos a környezet magatartása, reakciója. Jelen sorok szerzője önkritikusan állapítja meg, hogy amikor tankönyvében leírta: “a zsidók általában nem tanúsítottak ellenállást, a nem zsidók közül pedig kevesen segítették szerencsétlen embertársaikat” –, akkor enyhén szólva nem járt a dolog végére. Más kérdés, hogy legtöbb tankönyvünk még ennyit sem mond.) Mert ki kellene elégíteni a tanuló érdeklődését: miért “hagyták magukat” a zsidók, miért voltak kevesen a segítők (féltek-e vagy közönyösek voltak – ennyiben netán ők is felelősek?); kik és miért segítettek mégis (emberségből-e – egyáltalán embertársakként kezelték az üldözötteket?)? Megannyi megválaszolatlan kérdés. (Itt hívnám fel az olvasó figyelmét a Karsai László által közölt 1945-ös DEGOB-jegyzőkönyvek részleteire, amelyek kiválóan használható források az üldözöttek és a környezet viszonyának tanulmányozásához.

Módszertanilag is megfogalmazható néhány tanulság. Mindenek-előtt: a holokauszt nem aktus, hanem egy folyamat (végpontja), a kirekesztés és jogfosztás folyamatáé. Ennek a bemutatására kell elsősorban törekedni! Ebből is következik, hogy nem számokkal, statisztikákkal kell bombázni a kisgyerekeket (vagy legfeljebb a végén). Joszif Sztálin, aki igazán szakértő volt ebben a kérdésben, helyesen mondta: egy ember halála tragédia, egymillió emberé statisztika. A holokauszttal foglalkozó óra legyen személyes: emberi sorsokat kell a középpontba állítani. Mindenekelőtt gyermekek sorsát: Anna Franktól kezdve hazai memoárokig bőven lehet használható példákat találni. Ma már sok vidéki hitközség vészkorszakbeli történetét is feldolgozták: nem általánosságokkal, hanem “lokális” eseményekkel érdemes foglalkozni, mert – mint minden történelem – a holokauszt is helyi, személyes, emberi. Mindehhez főleg jól kiválasztott forrásokra van (volna) szükség – nemcsak, talán a kisebbeknél nem is elsősorban szöveges forrásokra, hanem képekre, igazolványok, újságcikkek fénymásolataira. (Kifejezetten nem a szörnyűségeket bemutató képekre gondolok, nem kell sokkolni az – amúgy tévés borzalmakhoz szokott – gyerekeket. A londoni Paula Kitching mutatta meg a náluk összeállított kiváló, alapos, nagyon átgondolt forrásgyűjteményt, amelyben számos fotó, újságcikk és térkép kapott helyet. Arra a szinte primitív, de azért helyénvaló tanári felvetésre, hogy “why did Hitler kill the Jews? – miért ölte meg Hitler a zsidókat?”, az angol gyerekek többnyire azt felelik: mert gazdagok voltak. Erre rögtön elő lehet venni a galíciai kisváros életéről szóló dokumentációt, s együtt megnézni, hogy helyes-e ez a megállapítás.)

Összegezve a fentieket: bár nálunk is történtek elmozdulások, úgy vélem, nem lehetünk elégedettek a holokauszt tanításával.

A szükséges változtatások irányát próbáltam jelezni. Annyit talán érdemes hozzátenni, hogy ez esetben sem csak a történelem oktatása a cél. A holokauszt tanításának demokratikus gondolkodásra, toleranciára, az emberi méltóság tiszteletére kell nevelnie. Ebben van a történelemtanárok felelőssége – ebben, remélem, mindannyian egyetértünk.

Bihari Péter

---

A TTE legismertebb rendezvénye: Történelemtanárok Országos Konferenciája
1991-ben rendeztük meg első alkalommal, 2000 őszén a 10. konferencia következik!

Tervezett téma: Erdély, a sokféleség hona

---

Mozaikkockák a TTE tíz évéből

Tudta?

1989-ben a TTE egyik első ajánlása arra hívta fel az iskolaigazgatók figyelmét, tegyék lehetővé a méltó megemlékezést 1956-ra

a TTE első előadását 1990-ben dr. Gyarmati György (jelenlegi alelnök) az európai nagyhatalmi viszonyok 1945 utáni átrendeződéséről tartotta

a TTE szervezése / irodája 10 év alatt féltucatnyi helyen működött

a TTE első “értéke” a ma is használt fénymásológépe volt

az Alapszabály szerint eredetileg 3 ügyvivő irányította az egylet munkáját, 1995-ben vezettük be az elnöki rendszert

1993-ban fogadta el a Közgyűlés az Állásfoglalás a tárgyilagos történelemtanításról című dokumentumot, azóta ez a TTE egyik alapdokumentuma

a TTE Hírmondó elindítása (1993) előtt körlevelekkel tájékoztatta a TTE Bizottmánya a tagságot

az egylet honlapjának megalkotását néhány hónappal megelőzte a Törifórum internetes levelezőlista elindítása

dr. Andrásfalvy Bertalan volt az első miniszter, aki előadást tartott a Történelemtanárok Országos Konferenciáján

Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke levélben köszöntötte a Történelemtanárok Országos Konferenciáját, s megnyitót mondott az Euroclio-konferencián

1997-ben a TTE rendezte meg Budapesten – a régióban elsőként – az Euroclio-konferenciát

Bihari Péter: A 20. század története fiataloknak című műve nyerte el elsőként a TTE ajánló emblémáját

---

Tanulmányút

Kopcsik István, a Kolumbusz Kristóf Humángimnázium igazgatója a TTE 1998. évi közgyűlésén felajánlotta, hogy a TTE legaktívabb helyi csoportjának megszervezője, vezetője részt vehet az iskola egyiptomi iskolai gyakorlatán. A TTE 1999. évi közgyűlésen ünnepélyesen bejelentette: a díjat Koltai Éva, a Gödöllői Csoport vezetője nyerte. (A Gödöllői Csoport munkájáról többször beszámoltunk a Hírmondóban – a szerk.) Az alábbiakban Koltai Éva egyiptomi úti beszámolóját adjuk közre.

Tanulmányút Egyiptomban

Egyiptomban jártam a Kolumbusz Kristóf Humángimnáziummal, annak nemzetközi szakmai gyakorlatán.

Különleges élményben volt részem. Először azért, mert az eddig csak könyvekből ismert Egyiptom “megelevenedett”, művészete, történelme érzékelhetővé, tapinthatóvá vált számomra.

Másodszor, mert részese voltam egy szenzációs ötlet gyakorlati alkalmazásának, mégpedig, hogy a diákok a helyszínen élményszerű oktatás keretében sajátítják el az adott ország történelmét, kultúráját, megismerik az évezredek alatt összegyűlt alkotásokat, a térség földrajzát és élővilágát. A legnagyobb természetességgel hajóznak a Níluson egy felukka fedélzetén, templomok halotti kövein ülnek a Szent Pál kolostor udvarán, Hasszán szultán mecsetjében vagy a Vörös tenger partján. Kis előadásokat tartanak – előre felkészülve – egy-egy témából. Tanáraik elmondják a tudnivalókat, a tájról, bemutatva annak élővilágát, éghajlatát, a felszínformáló erők munkáját – ezt ebben az esetben rögtön szemügyre is vehetik.

Ezzel a módszerrel ezerszer többet “szívnak” magukba, mint a csak könyvből tanuló társaik. Milyen nagyszerű volna, ha minden diáknak módja lenne a tananyag ilyen elsajátítására!

A gimnázium az “Esély határon kívül” program keretében lehetőséget ad a határainkon kívül élő tehetséges magyar diákoknak, akik térítésmentesen tanulhatnak az intézményben. Így ők is részesei lehetnek ennek a nagyszerű oktatási módszernek.

A látottakról napokig lehetne mesélni. Kairó zsúfolt, színes forgatagáról, az Egyiptomi Múzeum csodálatos gyűjteményéről, ahol minden egyes szobor, szarkofág, ékszer, dombormű, használati tárgy egyedülálló a maga nemében és elénk tárja az ókori egyiptomiak életét. Jártunk a gisai piramisoknál, ahol az ember tényleg nagyon kicsinek érzi magát. Hiába ismeri a tudományos magyarázatokat az építkezést illetően, a hatalmas köveket látva, mégis döbbenten áll. A Vörös-tenger partján délnek indulva megnéztük Luxorban a karnaki templom együttest, amit hajdan a 3 km-es “szfinxek útja” kötött össze. Láttuk a 18 m magas Memnon-kolosszusokat s a királyok völgyét, ahol a XVIII. dinasztia uralkodói temetkeztek a sziklába vájt sírokba. Edfu és Kom Ombo templomait, melyeknek kövei, oszlopai csodálatos reliefekkel vannak tele. Felidézik a fáraók életét, vallásos szertartásait, harcait. A legdélibb pont, ahol megfordultunk, Asszuán, itt megnéztük a Nasszer-gátat, melynek megépítése miatt a Nílus vize alá került csodálatos műemlékek közül UNESCO-segítséggel megmentették, s vízmentes területen újra felépítették Abu Szimbel templomát és a Philae templom együttesét. A Szuezi-csatorna alatti alagúton át a Szináj-félszigeten, éjszakai túrán, megmásztuk a 2.285 m magas Mózes-hegyet. A hagyomány szerint Mózes itt vette át az Úrtól a Törvénytáblákat. A hegy tetején vártuk meg a napfelkeltét, páratlan látvány tárult elénk.

A sok élmény mesélését befejezni nem, csak abbahagyni lehet. Így végezetül még egyszer köszönöm, hogy részt vehettem ezen az úton.

Koltai Éva Bernadette

---

Euroclio

Emlékezés és megemlékezés a történelemben

Ebben az esztendőben a Történelemtanárok Nemzetközi Szervezete az Euroclio éves konferenciájának témájául az emlékezést és a történelmi eseményekhez kapcsolódó ünnepségeket választotta. Az előadások központi kérdése a földrajzi felfedezések és azok megünneplési formái voltak. Mivel a konferencia helyszíne Portugália volt, ezért az előadások és műhelymunkák elsősorban a portugál felfedezők tetteire, a portugál világbirodalom helyzetére és a brazíliai gyarmatosítás 500. évfordulójára koncentráltak. Az előadók külön kiemelték az emlékezések és megemlékezések társadalmi, oktatási valamint turisztikai szempontjait. A jelenlévő mintegy száz résztvevő nagy érdeklődéssel hallgatta azokat a példákat, amelyeket bevezetőjében Luis Filipe Santos, a portugál testvérszervezet elnöke, majd António Hespanha, a lisszaboni egyetem tanára, mint a legutóbbi ünnepségsorozat előkészítéséért felelős bizottság vezetője mondtak. Nevezetesen érintették azokat a programokat, amelyek egyrészt társadalmi szempontból bizonyultak hasznosnak (identitás, emberi jogok, tolerancia, állampolgárság), másrészt a tanítási-tanulási folyamat szempontjából is hatékonyak voltak (kritikai gondolkodás, több szempontú látásmód, együttműködési készség).Fontos szempont volt a szervezők részéről az is, hogy megismertessék a résztvevőkkel, a megemlékezések történeti változásait, természetesen portugál példák alapján. Nevezetesen Vasco da Gamma indiai útja valamint Cabral brazíliai felfedezéseit elemezték több időfaktor alapján (századforduló, ’20-as évek, Salazar rezsim, ’90-es évek). Ezzel párhuzamosan az előadók által felvetett problémákat műhelyekben vitatták meg a tanárok. Sajnos kevés idő állt rendelkezésre, pedig e kis csoportokban lehetőség volt a közvetlen eszmecserére európai ünnepeinkről, olykor a történelmi útból adódó különbségek (pl. a 2. világháború vége, Szovjetunió felbomlása) elemzésére és összehasonlítására. A szervezők előzetesen kérdőívet küldtek szét a tagszervezeteknek, s a válaszok feldolgozásával megpróbálták európai dimenzióba helyezni az emlékezés és megemlékezés témakörét. Úgy tűnik az eredmények alapján, hogy Nyugat-Európában a médiumoké és a civil szervezeteké a meghatározó szerep az ünnepek szervezésében és lebonyolításában; egyre erősebbé válik a multikulturális megközelítés. Közép- és Kelet-Európában ellenben az állam és a politikai élet jobban befolyásolja az ünneplés tartalmát és módszerét. Érdekes adalék, hogy mindenütt kisebb mértékben használják ki a múzeumok adta lehetőségeket a megemlékezések lebonyolításában. A fő témakör mellett lehetőség volt megismerkedni néhány speciális programmal. Említést érdemel “European Schoolnet” bemutatkozása. Olyan virtuális eszmecseréről van szó, amelyben a tanárok és a diákok kicserélhetik gondolataikat a történelemtanítás kérdéseiről. Megtalálható: www.eun.org. címen.

A portugál vendéglátók igen figyelmes házigazdáink voltak. Az idő rövidsége ellenére megismertettek minket Lisszabon nevezetességeivel, a portugál konyha különlegességeivel valamint a népművészet jellegzetességeivel. A zárónap ismét az Euroclio éves közgyűlésével telt el, ahol a Történelemtanárok Egylete abban az elismerésben részesült, hogy a Bizottmány egyik tagját, Vass Vilmost megválasztották a vezetőségi tagok sorába. Megbizatása három évre szól.

Stefány Judit – Vass Vilmos

---

Ön is vállal szakmai feladatot?
Kérjük, töltse ki és küldje el a TTE kérdőívét!

---

Hajókirándulás a Dunán! 2000. május 27.Budapest – Vác

(Visszafelé vonattal utazik a csoport.)

Szervező: A TTE Gödöllői Csoportja

Találkozó: 7.30-kor a Vigadó téri hajóállomáson. Érdeklődés és jelentkezés a TTE irodájában!

---

Dolgozatokból…

A szentek olyan halott emberek, akik életükben nagyot alakítottak.

Hunyadi János célja, hogy a törököket kiűzze Rómából. Ez nem sikerült, csak visszaszorították őket, mert nem tudtak átkelni az Alpokon…

Napóleon hadseregét Oroszországban Tél tábornok /serege/ verte meg

Kérjük olvasóinkat, küldjék el diákjaik kreatív, érdekes bakijaikat! A legjobbakat közöljük.

---

Hogyan segítheti Ön a TTE-t?

adományokkal, ezek 150 %-át leírhatja az adóalapjából
az SZJA 1%-ának felajánlásával
S persze munkával és a tagdíj mielőbbi, pontos fizetésével

---

Válassza a következő tanévben is a TTE továbbképzéseit!

Hogyan tanítsuk az európai integráció történetét?
Új történetírás – megújuló történelemtanítás
Képzéseink

akkreditáltak (Oktatási Közlöny, 2000. január 3. 576. oldal)
30 órásak
beleszámítanak a kötelező pedagógus-továbbképzésbe
megfelelő elméleti alapozást adnak, s egyúttal jól alkalmazkodnak az iskolai gyakorlathoz is.

---

TTE HÍRMONDÓ
– elektronikus változat –
A TTE IDŐSZAKI  KIADVÁNYA
SZERKESZTŐ:
Miklósi László
OLVASÓSZERKESZTŐ:
Dr. Komáromi Mária
1088 BUDAPEST, MÚZEUM U. 7.
TEL./FAX: (1) 318-6002
E-MAIL: tte@tte.hu
honlap: http://www.tte.hu
A KÉZIRATOT 2000. ÁPRILIS 28-ÁN ZÁRTUK LE.