Miklósi László, a Történelemtanárok Egylete elnökének beszéde a Történelemtanárok (14.) Országos Konferenciáján

Elhangzott a Történelemtanárok (14.) Országos Konferenciáján

Tisztelt Kollégák!
Kedves Diákok, Hallgatók!
Vendégeink!

Tisztelettel köszöntöm a Történelemtanárok (14.) Országos Konferenciája résztvevőit, vendégeit. 1991 óta évente rendezzük meg ezt a tanácskozást.

Minden alkalommal egy-egy fontos, szemléletformáló témát választunk konferenciánk témájának. Olyat, amelyről kevés szó esik az iskolákban, a tanórákon, bár többnek kellene.

Ez alkalommal témánk: Egészség és történelem

Az egészség és betegség egyaránt az élet része. Jinhez és Janghoz hasonlóan csak egymáshoz képest nyernek értelmet. (Akár az élet és a halál; test és lélek.) Susan Sonntag megfogalmazása szerint minden ember kettős állampolgársággal születik, egyaránt polgára az egészség és a betegség birodalmának (A Betegség, mint metafora).

Az emberiség kezdetétől napjainkig mindig lényeges volt, miként élik meg a betegségség és az egészség viszonyát.

Az egészség / betegség a mindennapok része, s nemegyszer a politikatörténet alakítója. Fizikai, lelki és nyelvi jelenléte egyaránt jelzi: ezek a társadalomra fontos hatással bíró elemek. A fertőző betegségek önmagukban is tárgyalandóak (életmódtörténet), ugyanakkor közvetlen társadalmi következményei vannak. (Például az 1347-48-as pestis dúlta Európában – a bűnbakképzés következtében – addig példátlan méretet öltő pogrom következik, amely a pestis visszahúzódásával abbamarad.)

A pestis, a lepra, a tífusz, a kolera, a tüdőbaj, az AIDS – koruk rettegett fertőző betegségei. Ritkán gondolunk rá: Magyarországon 1849-ben többen halnak meg kolerában, mint a harcok során. Európában 20 millió ember hal meg spanyolnáthában a háború utolsó hónapjaiban és azt követően. Ez meghaladja a nagy háború halálos áldozatainak számát.

A földrajzi felfedezésekkor, a gyarmatosításkor, a kultúrák – bár nem feltétlenül ejtünk szót róla – betegségek is cserélődnek.

Természetesen sokat árulnak el egy korról a higiénés viszonyok, vagy éppen a gyermekhalandóság adatai. Miként az is, mennyire egészségesen vagy éppen frusztráltan, túlhajtottan élik mindennapjaikat.
Pedagógiai és metodikai szempontból is fontos ez a téma. Keveset szoktunk arról szólni az iskolában, milyen egy társadalom élethez-halálhoz, egészséghez, betegséghez való viszonya. Pedig ezen a prizmán keresztül is megismerhető az ember, s a történelem. Egyúttal ez a téma ideálisan alkalmas a komplex tárgyalásra, szinte valamennyi műveltségi terület, tantárgy szempontjából vizsgálhatjuk e kérdéskört.         

Azt gondolom, érthető, miért választottuk e témát.  Bizonyos vagyok benne, hogy e két nap elteltével valamennyien több információval, s egyúttal inspiráló újabb kérdésekkel, valamint újszerű megközelítésekkel gazdagodva állhatunk készen e témakör iskolai tárgyalására. 

Tisztelt Konferencia!

Ez a harmadik év, hogy egyetemi hallgatók és diákok a tanárokkal közösen vehetnek részt tudományos tanácskozásunkon. Meggyőződésünk, hogy jó úton járunk: szerencsés, ha korszerű, ismereteket, újszerű megközelítést, szemléletmódot együtt hallgathat tanár és tanítvány. 

Az idei év különleges alkalom számunkra: éppen másfél évtizede – a rendszerváltás sodrában – alapítottuk meg a Történelemtanárok Egyletét, a TTE-t.

Első konferenciánk bevezető előadását (1991-ben) Hanák Péter tartotta. Értelemszerűen arra kértük, a történészek szerepéről szóljon a rendszerváltásban. Másfél évtizeddel a rendszerváltás után úgy gondoljuk, tanulságos ismét erről szólni. Ezért kértük Romsics Ignác akadémikus urat, hogy bevezető előadásában erről szóljon. Ez a TTE születésnapi ajándéka – s bizonyos vagyok benne, hogy élvezetes és igen tanulságos lesz mindannyiunk számára.