1956.
június 27-én rendezték meg a Petőfi Kör sajtóvitáját, ahol a felszólalók
meglepő nyíltsággal követelték a merev politikát folytató párt
megújulását.
(Forrás: Múlt-kor)

A
pártvezetés tombolt a dühtől, de a szervezet elnöksége nem volt
hajlandó önkritikát gyakorolni. 

“A marxista szellem napvilága ragyog fel hétről hétre a
DISZ Petőfi körének vitáin” – írta a Szabad Nép publicistája június
24-én A Szellem napvilága című cikkében, melyben egyenesen arra
csábította az olvasókat, hogy látogassanak el a három nappal későbbi
sajtóvitára. 30-án a párt szócsöve már erősen elítélő hangnemben írt az
eseményről, ami jól jellemzi a pártvezetés bizonytalanságát csakúgy,
mint a párt ifjúsági szervezetének vitafórumaként 1955-ben létrejött
Petőfi Kör hangnemének radikalizálódását.
 
A
szervezet a Magyar Dolgozók Pártja ifjúsági tagozatának, a Dolgozók
Ifjúsági Szövetségének égisze alatt jött létre Tánczos Gábor
irányításával, akit egyszer már eltávolítottak a vezetőségből és csak az
’53-as enyhülés időszakában térhetett vissza oda. Bár félreállítása a
minden alapot nélkülöző bizalmatlanságnak volt köszönhető, a
későbbiekben jelentősen meghatározta politikai
gondolkodásmódját.
 
Mindenesetre
megalakulásakor a Petőfi Kör még nem bírálhatta nyíltan a rendszert,
mivel Rákosi pozíciója akkorra stabilizálódott. Egy év múlva azonban
változott a helyzet: egyre többen követelték vissza Nagy Imrét a
hatalomba. Tánczosék csak erre a pillanatra vártak, megszervezték az
ellenzék addigi legradikálisabb sajtóvitáját. Az eseményre a Váci utcai
volt tiszti kaszinó nagytermében került sor, ahol több ezren hallgatták
végig az előadásokat.

A
hangnemváltást már a fő téma, a sajtóreform kiválasztása is jelezte,
hiszen ez már önmagában is valószínűsítette a rendszerellenes
felhangokat. Ráadásul az első napokban még gazdaságpolitikáról és a
marxista filozófia elméleti kérdéseiről vitatkozó, főként baloldali
értelmiségieket tömörítő szervezet tagjai, 27-én már nagyon is
gyakorlati kérdéseket feszegettek.

“Azt hiszem, bajaink kútforrása a szabadság hiánya.
…amíg ezeket a hibákat szóban és főképp gyakorlatban megtestesítő
személyek a helyükön maradnak, addig a politikai bírálatnak az a dolga,
hogy a lehető leggyorsabban távozásra bírja [őket]” – mondta Déry Tibor a
népszerű író, aki egyszerű és nyílt beszédével a legnagyobb vihart
kavarta a teremben éppúgy, mint a politika felsőbb szintjén. Tardos
Tibor 1848 szellemére, az akkor kivívott sajtószabadságra
emlékeztetett.