Kérjük, segíts, hogy folytathassuk munkánkat!

Számlaszámunk: 11705008 – 20133762.

A támogatás bankkártyával itt lehetséges.

Nagyon köszönjük.

Ez egy generációs élmény volt
2018 június 15. péntek, 22:26

Rendkívül fontos, hogy ugyanazt a történelmi pillanatot miként élik át az egyes szereplők. Interjú: Miklósi Lászlóval, a Történelemtanárok Egylete elnökével

 

 

Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára és a Történelemtanárok Egylete közös kezdeményezést indított a rendszerváltás időszakának, ezen belül is az 1988-as országos tömegtüntetések és demonstrációk forrásainak feltárására, összegyűjtésére és bemutatására. A két intézmény közös, oktatási segédletként is hasznosítható honlapon, párhuzamosan kívánja közzétenni ezen események korabeli forrásait, valamint az egyes demonstrációkkal kapcsolatos egykorú állambiztonsági iratokat. Erről Miklósi Lászlót, a Történelemtanárok Egyletének elnökét kérdeztük.

Milyen visszhangra talált felhívásuk? A felhívás közzététele után többen is érdeklődtek, voltak köztük közismert és kevésbé ismert jelentkezők egyaránt.

Ez most egy lehetőség arra, hogy az „utca embere”, vagyis az egykori események résztvevői, szemtanúi közzétehessék fotóikat, dokumentumaikat, illetve élményeiket.

A felhívás apropója az 1988. május 27-i, bős-nagymarosi vízlépcső elleni tüntetés 30. évfordulója volt. A tiltakozók ekkor a Vörösmarty tértől Ausztria követségéig vonultak. A Duna-ügyben kiváló lehetőséget láttunk arra, hogy a Történelemtanárok Egylete és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára összefogásában közzétegyünk fontos dokumentumokat, s másokat is biztassunk a csatlakozásra.

Mennyire feltárt ez a korszak?

A rendszerváltásnak több kulcseseménye volt. A tömegtüntetések közül elsőként a bős-nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás-sorozatot említeném, a másik pedig a romániai falurombolás elleni demonstráció. Természetesen igen fontos a lélektani fordulópontot jelentő Nagy Imre és mátírtársai újratemetése is.

Azt gondolom, hogy eltérő mértékű a bős-nagymarosi vízlépcső elleni megmozdulások és Nagy Imre újratemetése ügyének feldolgozása. Az utóbbival kapcsolatban már voltak kutatások, de a rendszerváltás nagy tüntetéseinek feldolgozása még várat magára. Pedig a demonstrációk a korszak kiemelkedő eseményei. Amellett, hogy ezeknek meghatározó szerepe volt a rendszerváltásban, kihagyhatatlan az is, hogy az egyes szereplők ezt miként élték meg. Több ezer fős tüntetés korábban legföljebb március 15-én fordult elő. A bős-nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás volt ez első ügy 1988-ban, amely több ezer embert vitt az utcára.

Hogyan épül be a hazai történelemtanításba az 1958-as kivégzés, és az 1989-es újratemetés?

A tanterv tartalmazza, a tankönyvekben is megjelenik, miként a Bős-Nagymarosi tüntetés is. Ugyanakkor nagy kérdés, hogy a rendszerváltás történetének tanítására elég idő és figyelem jut-e. Azt gondolom, hogy sokszor nem. Ennek több oka is van. Egyrészt az időhiány nagy gondot okoz az iskolában, hiszen rengeteg anyagot kell tanítanunk. A másik probléma, hogy nem is kapnak elég segítséget a tanárok ahhoz, hogy élményszerűen és jól tudják oktatni ezt a témát. Utóbbiban jelentős segítséget adhat ez a projekt. Ha számos fontos anyag, dokumentum a tanárok és a diákok számára hozzáférhető lesz, az a tanítást is megkönnyíti. Néhány dokumentum már most is elérhető az ÁBTL oldaláról. Példa erre az az eddig nem publikált levél, amelyet az 1988. május 27-i tüntetés szervezői küldtek Grósz Károly akkori miniszterelnöknek. A levél forrásként is használható a történelemtanításban. Elemezhető, hogy előre bejelentik a tüntetést, s értelmezhető az attitűdjük is. Az ÁBTL dokumentumaiból pedig az derülhet ki, hogyan járt el az állambiztonság, érdekes lehet a két nézőpontot egymás mellé állítani. Ebben az évben van 30. évfordulója annak is, hogy erőszakosan léptek fel 1988. június 16-án ’56-ra és Nagy Imrére emlékező tüntetők ellen. A Batthyány-örökmécsesnél több embert elvittek, a jelenlegi miniszterelnököt is lefogták. A tévé székháza előtt szétverték a tüntetőket, leszorítván őket a Szabadság téren a lépcsőkről stb. Lábjegyzetként az is megemlíthető, hogy 1988-ban ugyanaz a rendőrkapitány adott parancsot a tüntetés feloszlatására, mint aki egy évvel később az újratemetésnél biztosította, hogy senkinek egy hajaszála se görbülhessen meg.

Mi az, ami még megvilágításra vár?

A bős-nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás a rendszerváltás egyik kulcseseménye. Enélkül nem lehet megérteni a történteket. Nagyon fontosnak tartom, hogy a rendszerváltás eseményeiről megoszthassák emlékeiket a szemtanúk. Jelzésértékű, melyek a hasonló és melyek a különböző elemek. Lehet, hogy csupán egy bekezdést írnak, de az személyes lesz. Arról, hogy az adott ember miként állt ott a téren, illetve egy másik nézte a tv-ben ugyanazt a tüntetést. A harmadik ha éppen dolgozott, miként értesült az eseményekről.

Napjainkban ’56-ról már kevesebb élő beszámoló születhet. A rendszerváltás esetében még sokan emlékezhetnek. Érdemes is, hiszen a rendszerváltás egy generáció élménye volt.

A Borsod Online cikke

Vissza