Kérjük, segíts, hogy folytathassuk munkánkat!

Számlaszámunk: 11705008 – 20133762.

A támogatás bankkártyával itt lehetséges.

Nagyon köszönjük.

Beszámoló a reneszánsz túráról (2008. április 16–19.)
2008 június 26. csütörtök, 0:00

Örülök, hogy ennyi kiváló diák társaságában utazhattam, jó hangulatot teremtettek azok a színes egyéniségek, akik nélkül kár lett volna elindulni. (Balhegy Gabriella írása)

A tavaszi szünet előtt pillantottam meg a pályázati kiírást, mely tanulmányi kirándulásról szólt középiskolásoknak, és tanároknak. A várható létszámarányok miatt gondolkodóba estem: az országban biztosan sok tanár szeretne – velem együtt – részt venni egy várhatóan sok élményt nyújtó felvidéki kiránduláson, miért éppen rám esne a választás? Többször megnéztem, gondolkodtam, aztán leültem, és róttam a sorokat.
Örömteli meglepetés volt, hogy én is a csapatban lehetek. Kollégáim vállalták a helyettesítést, férjem velem örült, és elengedett.

Az indulás napja április 16-a szerda reggel volt. A Kossuth téren fázva húzódtunk a Néprajzi Múzeum falának szélvédett sarkaiba, és elkezdtük az ismerkedést. Az ország távoli vidékeiről érkezett a 20 diák és 5 pedagógus. Hamarosan begördült az autóbusz, bemutatkozott idegenvezetőnk Rokolya Péter, elkészült az indulókról az első csoportkép.
Indulás után megismerkedtünk a Duna TV és az MTV munkatársaival, Palágyi Edittel a Szabadföld újságírójával, akik végig velünk voltak az úton. Miklósi László és Kopcsik István a Történelemtanárok Egyletének sokat próbált vezetői gondoskodtak arról, hogy a szórakozás mellett módszertani fegyvertárunkat is gazdagíthassuk. Az Oktatási és Kulturális  Minisztérium képviseletében Zarnóczay Szilvia volt nagyon közvetlen útitársunk.
Miközben az autóbusz szelte a kilométereket, a mikrofon kézről kézre vándorolt, mindenki bemutatkozott, elmondta röviden, mit írt le pályázatában.
Első állomásunk Visegrád volt. Alapos és szakszerű idegenvezetés segített bennünket eligazodni a palota különböző helyiségeiben. Miközben a Herkules kút vizének csobogását hallgattuk, Mátyás király és Beatrix családi titkairól is fellebbent a fátyol. Megkerestük a régi vízvezeték maradványait, megcsodáltuk a tárlókban kiállított kályhacsempéket, használati tárgyakat.

Ebédünket az autóbuszon költöttük el, miközben Esztergom felé vettük utunkat. Idegenvezetőnk a látnivalókra folyamatosan felhívta figyelmünket, az első szakmai vitára Bős-Nagymaros kapcsán került sor. A környezettudatos szemlélet és az urbanizáció közötti ellentmondások több alkalommal, dilemmákkal töltöttek el bennünket utunk során.
Esztergomban a Bakócz kápolna megtekintésére volt csak időnk, hiszen programunk a reneszánsz emlékek nyomait kutatta. A kápolna falait ha belülről bizonyos szögben szemléljük, több évszázaddal ezelőtti üzenetek, feliratok rajzolódnak ki előttünk.
A Mária Valéria hídon átgördülő autóbuszunk megállás nélkül haladt tovább Szlovákia útjain.
Délután pillantottuk meg Zólyom várának falait, rövid időnk volt végigjárni az utakat, udvarokat, megcsodálni az oromzatot díszítő tulipános pártázatot.

Már leáldozóban volt a Nap, amikor Besztercebánya belvárosában sétáltunk. A harangjáték bensőséges hangulatot teremtett a főtéren, ahol szépen helyreállított régi házak mesélhettek volna régi időkről. A Barbakán és a német templom tekintélyt parancsoló épülete mellett ma is áll a Rákóczi ház, mögötte a temető csendje. A város külső részén szálltunk meg egy szállodában, ahol a finom vacsora után megalakultak a diákcsoportok, a tanárok pedig egy-egy csoport segítői lettek. Innentől kezdve minden este az aznap látottakból, hallottakból izgalmas vetélkedőt tartottunk. Mivel minden csapat kérdezhetett is, a diákok és a felnőttek is sokkal jobban figyeltek, jegyzeteltek az egyes helyszíneken.

Április 17-e csütörtök
Reggeli után Trencsén felé utaztunk tovább. Átgyalogoltunk az ódon, de barátságos sétáló utcán, majd felkaptattunk a várba vezető lépcsőkön. Örömteli érzés volt, hogy a vár folyamatos felújítás alatt áll, nem hiába kerülgetik a látogatók az állványokat. Eredeti bútorok között csodálhattuk meg a korabeli festményeket, melyek nemcsak portrék voltak, hanem jeleneteket is megörökítettek. A vártoronyban volt aki felfelé, volt aki lefelé kanyarodott be az egyes szinteken, hogy megtekintse, megszámlálja a vár hajdani tulajdonosainak címereit.
A vár kútjánál még a fiatalok is ámulva hallgatták Omár és Fatima legendás történetét, többen a visszatérés reményében pénzt dobtak a mélybe. A vár után rövid sétát tettünk Trencsén belvárosában, az öreg tűztorony szépsége és a modern szobrászat alkotásai között érezhető disszonanciát a csoport jó hangulata oldotta.

Észak felé róttuk a kilométereket és már esteledett, mikor  megpillantottuk a hegyormot, melynek tetején szürkén és méltóságteljesen  magasodott Árva vára. Sajnos nem tudtunk felmenni, de a folyó partján állva az évszázadok hűvös leheletét érezhettük az áprilisi késő délutánban. Az éjszakát Poprádon töltöttük. Az esti séta ismét kellemes harangjátékkal örvendeztetett meg bennünket, mely feledtette a szemerkélő esőt, és nyugalmat árasztott a belváros sötét kis utcáira.

Április 18-a péntek

Reggel a Magas-Tátra hófödte csúcsai egy pillanatra kikacsintottak a felhők közül, aztán ismét a homályba burkolóztak.
A délelőtti napfény sugarai már Csütörtökhelyen, a templomkertben értek bennünket, ahol a templom megtekintése után a csapatok az előző napi élmények anyagából mérkőztek meg egymással. Késő délelőtt érkeztünk Lőcsére, ahol egy rövid belvárosi séta során csodálhattuk meg a Rákóczi házat, a városházát és főteret. A templomban igazi meglepetésben volt részünk: egy „önkéntes” idegenvezető hölgy mutatta be a templomot, beleszőve a város, híres lőcseiek történetét is mondanivalójába.
Utunk következő állomása Bártfa volt, ahol lenyűgözött bennünket az érintetlenül hagyott belváros. A középkori gyönyörűen karbantartott polgárházak, mint ékszerdobozok állták körül a főteret. A Városháza és a templom pedig méltóságot és egyszerűséget sugároztak az előttük megálló bámészkodókra. 

A délutánt már Eperjesen töltöttük, ahol a templomba belépve az elénk táruló látványtól és a felhangzó orgonaszótól meghatottsággal teli öröm költözött belénk. A belváros sétálóutcáján végigsétálva itt már a nagyváros zajai is belevegyültek az ódon házak hallgatagságába.
Az eső is eleredt, mikor Kassára érkeztünk, hiszen már utunk vége felé közeledtünk. A kassai dóm belső terei is inkább szomorúságot árasztottak, szürkén sejtették az épület hatalmas méreteit, de sem kintről nem szűrődött be elég fény, sem a belső világítás nem láttatta azt a sok szépséget, amit az építők és díszítők hajdan sok munkával ide álmodtak.
Már alkonyodott, amikor észrevétlenül átléptük a határt és Sátoraljaújhelyre érkeztünk, ahol az éjszakát töltöttük.

Április 19-e szombat

Délelőtti programunk Sárospatakon kezdődött, ahol a vár tövében lezajlott az utolsó csapatverseny, majd az utolsó csoportos fényképezkedés is. A sárospataki vár vörös tornyában Rákóczi Ferenc lábnyomát kerestük, miközben az idegenvezető minden berendezési tárgyról érdekességeket mesélt. Jó volt a szakállas puskát eredeti környezetében a lőrésben elhelyezve látni, a bokályos szoba csempedíszítését közelről megnézni, megtapogatni.
Nyírbátor volt utunk utolsó állomása, ahol néhányan elbúcsúztak tőlünk, mert a közelben laknak. A nemrég felújított Báthori várkastély szép példája a régi épületek megbecsülésének és hasznosításának. Modern a régiben, hiszen a tetőtér a mai kor színvonalának megfelelő felszereléssel szolgálja a konferenciaturizmust. Nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy a polgármesteri fogadtatáson túl a kastély pincéjében berendezett étteremben egy valódi reneszánsz lakomával vendégeltek meg minket. A nyírbátori templom egyszerűen, de tiszteletet követelve fogadja látogatóit – az évszázadok nyomait őrzi nemcsak berendezési tárgyaiban, de ódon falain is.

Örülök, hogy ennyi kiváló diák társaságában utazhattam, jó hangulatot teremtettek azok a színes egyéniségek, akik nélkül kár lett volna elindulni.
Szombaton este érkeztünk meg Budapestre, sok-sok élménnyel gazdagabban, mint előtte.
Köszönöm, hogy részt vehettem ezen a kiránduláson, külön köszönet a 4-es csapat tagjainak: Madarász Csillának, Czirják Zoltánnak, Kosik Márknak, Major Szilviának, Jákli Zsófiának, mert humorukkal, tevékenységükkel hozzájárultak ahhoz, hogy valamennyien jól érezzük magunkat!

 


 

» Mátyás és a reneszánsz (tanulmányi kirándulás 2008-ban)

Vissza