Kérjük, segíts, hogy folytathassuk munkánkat!

Számlaszámunk: 11705008 – 20133762.

A támogatás bankkártyával itt lehetséges.

Nagyon köszönjük.

A média, az internet és a történelem
2018 június 21. csütörtök, 15:13

E-Story – A mozitól az internetig – A történelem kutatása, bemutatása és tanítása a digitális korban címmel rendezett kiskonferenciát a Történelemtanárok Egylete 2018. június 18-án a Kossuth Klubban, melynek témája egy olyan projekt volt, mely több európai ország részvételével olyan online és mindenki számára elérhető honlapot hozott létre, melyen különféle források válnak elérhetővé a nagyközönség számára, és amelyen ezekhez kapcsolódó hasznos módszertani ötleteket is találhatnak az érdeklődők.

A rendezvény elején Miklósi László (elnök, TTE) üdvözölte a hallgatóságot, s köszönetet mondott mindazoknak, akik a tanév végén, a középszintű szóbeli érettségik első napján időt tudtak szakítani a rendezvényre.

Vincze Teréz (Fotó: Maróti Zsolt Viktor)

Ezután Vincze Teréz (KDKKA, project manager) vette át a szót, aki elmondta, hogy az E-Story – Média és történelem című kutatás keretében egy európai projekt magyarországi megvalósításában vehetett részt, melynek keretében munkatársaival közösen azt vizsgálták az elmúlt három évben, hogy a vonatkozó országokban a média milyen hatással van arra, ahogyan az emberek a történelemről gondolkodnak. Hét ország vett rész (Olaszország, Egyesült Királyság, Hollandia, Lengyelország, Spanyolország, Szlovénia és Magyarország) az együttműködésben, s az előadó rögtön hozzátette: az olaszok jelenleg már élen járnak abban, hogy a digitális anyagokat a saját oktatásukba beemeljék – a többiek saját nyelvükön adaptálták az összegyűjtött anyagokat, magyar vonatkozásúakkal is kiegészítve azokat.

Az általuk készített oldalon három nagy blokkot talál az érdeklődő: az első (observatory) a kutatási eredményeket foglalják össze, vagyis itt kaphat információkat a nagyközönség arról, hogy a történelem miként jelenik meg a televízióban. Ez tizenhat ország bevonásával valósult meg, így bőségesen olvashatunk a történelem médiareprezentációját illetően a vizsgált területeken. A második blokk (digital learning environment) egyfajta e-workshop, mely azt mutatja be, miként lehet élményszerűvé tenni a történelemmel való ismerkedést a diákok számára. Hét, egyenként tíz-tizenöt perces oktatóvideót is találhatunk magyar felirattal. Ezek azt mutatják be, hogyan lehet egy mobiltelefonnal történelmi dokumentumfilmet létrehozni. Vincze szerint ha a tanulás keretében a gyerekek közösen hoznak létre olyan dolgokat, melyek a történelmet és a közös múltat mutatják be, akkor a feladat elvégzése közben arról is képet kapnak, hogy miként jelenik meg a történelem a körülöttük lévő médiában. Ezen kívül azt is felfedezhetik, hogy miként érdemes viszonyulnunk a történelmi dokumentumfilmhez, illetve a fikciós játékfilmek milyen módon közelítik meg a történelmet, ezekből milyen módon lehet tanulni. A harmadik szekcióban (sources and resources) a kutatók azokat a világhálón fellelhető oldalakat gyűjtötték össze, melyek történelmi fotókat, dokumentumokat, videókat tartalmaznak. A magyar vonatkozású gyűjtemény kimondottan bőségesnek mondható, és reményeink szerint a tanárok és a diákok egyaránt haszonnal fogják böngészni. Az oldalon egy magyar óravázlat is található angol nyelven – egy Nagy Imre újratemetésével kapcsolatos a foglalkozás, melyhez konkrét kérdéseket, feladatokat találhatunk az esemény médiamegjelenésével kapcsolatban.

A következő előadópáros egyik tagja, Strausz László elmondta, hogy minél több olyan ingyenes és mindenki számára elérhető online anyagot igyekeztek összegyűjteni, melyet aztán tematikusan tudnak rendezni. Az olaszok voltak a kutatás házigazdái – témájuk a második világháború alatti éhínség volt. Annak az e-workshopnak a célja az volt, hogy a háború mindennapi életét és annak táplálkozásra gyakorolt hatásait osztálytermi keretek között bemutassa. A lényeg azonban nem az volt, hogy ezt a tanulókkal egy az egyben megvalósítsa valamennyi tanár, hanem hogy ilyen módon mindenki saját órai feladatokat készíthessen, vagyis a workshop inkább amolyan ihletforrásként álljon a pedagógusok előtt.

A magyar kutatócsoport a lehetséges témákat számba véve végül az 1956-os forradalom és szabadságharc mellett döntött. Strausz előadótársa, Varga Balázs hozzátette, hogy ennek oka az volt, hogy ’56 a külföld számára is érdekes magyar esemény – ráadásul kellő számú mozgóképes anyag áll róla rendelkezésre napjainkban. Utóbbiak közül azokat válogatták össze, melyek szabadon és ingyenesen hozzáférhetők bárki számára.

Strausz és Varga bemutatta azt az elkészített oktatási anyagot is, melyet bárki megtekinthet és használhat – akár csak részleteiben, egy-egy feladatot kiragadva, saját pedagógiai gyakorlatához igazítva.

Az elkészített interaktív feladatok egy része az 1956-os forradalom alatti városi terek használatához kapcsolódik. Ismeretes ugyanis, hogy a tüntetők – majd később a forradalmárok – bizonyos terekhez, helyszínekhez szimbolikus jelentést kapcsoltak – felhívva arra a diákok figyelmét, hogy pl. a Bem tér és a Petőfi szobor egyfajta kapcsolatot létesít 1956 és 1848, illetve a korabeli lengyel megmozdulások között. Az e-workshopban található egy térkép, melyen elhelyezték a forradalom fontos helyszíneit.

Az előadók elmondták, hogy a forradalom idején egy forgatócsoport szerencsés módon éppen aznap érkezett vissza a fővárosba, amikor a tüntetések kezdődtek – így az események sűrűjébe keveredve tudósíthattak az utókornak. Ezek a mozgóképes források nyilvánvalóan egészen másfajta forráskritikát igényelnek, és ehhez a mozgóképismerettel kapcsolatos ismeretekre is szükség lehet.

Érdekes feladat az e-worksopban, mely ugyanannak a filmfelvételnek a kétféle interpretációjához kapcsolódik. Az eredeti felvételt ugyanis, amely 1956 után itthon maradt, a kommunista propaganda a forradalom lejáratásra használta fel (Így történt). Ugyanezen a jeleneteknek másfajta narrációja viszont éppen ellentéte előjelű, s egy német nyelvű dokumentumfilm (Ungarn in Flammen) épp a nyugati világnak mutatja be a forradalmárok bátorságát, a diktatúra különféle szimbólumainak eltűntetését (Sztálin-szobor, köztéri vörös csillagok, rákosi-címer stb.). Mivel ugyanazokról a képsorokról van szó, összehasonlításukkal tanulságul szolgálhatnak a diákoknak annak kapcsán, hogy azonos felvétel eltérő interpretációval miként tudja befolyásolni a nézőt, s ilyen módon a gyakorlat hozzájárulhat a tudatos médiafogyasztóvá neveléshez is.

Az előadók jó szívvel ajánlották az elkészült munkát minden hazai pedagógus számára, jelezték ugyanakkor, hogy az egyes országokban nagyon eltérő a történelem tantárgy helyzete és maga az oktatás környezete is – gondolva itt például az óraszámokra és azokra a technikai feltételekre, melyek segítségével az online anyagok a tanórán megjelenthetők. A filmtörténészek és a médiakutatók törekedtek arra, hogy a lehető legszínesebb forrásskálát vonultassák fel – felvetődik persze a kérdés, hogy mennyire lehet mindez életképes egy magyar tanteremben. Próbálkozások mindenesetre vannak, és akár a konkrét témán belül is kiváló oldalakra bukkanthataz ember.

Szabó Márta rövid előadása a gyakorlat világába vezette a hallgatóságot, hiszen arról számolt be, miként valósul meg az online források használata a mindennapi oktatási gyakorlatában. Szabó szerint a digitális oktatás nem oldja meg a történelemtanítás összes problémáját, hiszen az elvileg negyvenöt perces, de gyakran valójában rövidebb tanórán nagyon sok feltételnek kell teljesülnie, hogy az elektronikus tananyagok hatékonyak legyenek – működő projektor, internethozzáférés, kipróbált e-tananyagok. A tanárnő honlapján összegyűjtötte azokat az alkalmazásokat és ötleteket, melyeket a tanórákon lehet alkalmazni. Az előadó hozzátette, hogy a digitális applikációkkal és kvízekkel fenn lehet tartani ideig-óráig a tanulók érdeklődését, ugyanakkor szerinte ezekkel nem lehet eljutni kellő mélységig, illetve a kooperatív tanulási technikák sem sajátíthatók el általa.

Csongrádi Tamás középiskolai történelemtanár bemutatta azt a tanulást támogató online rendszert, ahol a tanulóival tud megosztani különféle tananyagtartalmakat. Szerinte jó látni, hogy sok diák már eleve úgy érkezik órára, hogy ezeket letölti magának, és a tanórán ezekbe jegyzetel, illetve kiegészíti azokat. Napi gyakorlatában a témához kapcsolódó netes forrásokkal, dokumentumfilmekkel, cikkekkel egészíti ki a tananyagcsomagot, illetve az összefoglalás résznél tanulást segítő alkalmazásokat is használ. Olvasóink bizonyára ismerik a Moodle-alapú online oktatási rendszert, de azon kívül is számos ingyenes alkalmazás áll rendelkezésre , ha valaki virtuális tantermet szeretne működtetni.

A konferenciát több kérdés és vita zárta, melyek jó hangulatú szakmai eszmecserét hoztak létre. Az esemény végén Miklósi László mindenkit arra biztatott, hogy a TTE-nek eljuttatott levélben ossza meg a széles közönséggel saját jógyakorlatait, online feladatokat is tartalmazó weblapját.

Az Újkor cikke, fotókkal

Vissza